Thaifold

Thaifoldon toltottunk egy hosszu hetveget.
A negy napbol kettot utaztunk, de igy is megerte, mert az utat is kalandkent eltuk meg. Mentunk taxival, repulovel, busszal, hajoval. A masik ket napot fantasztikus nyugalomban toltottuk, Koh Samuin, ami Thaifold masodik legnagyobb szigete. Egesz masra szamitottunk, de nagyon-nagyon tetszett. Kicsit szakadtabb, es koszosabb minden, mint gondoltam (a szallas es az ettermek nem), a villanyvezetekek oriasi kotegekben futnak vegig az utak felett, es folyton feltunik egy kutya. A kutya-helyzet nagyon vicces, mert lehet hogy lathatatlanok, de mindenesetre a helyiek nem veszik oket eszre. Sem meg nem ilyednek toluk, sem el nem zavarjak, de meg sem simogatjak oket, pedig nem tud ugy nezni az ember, hogy ket-harom kutya ne legyen benne a latoterben. Csak ugy vannak. Nem ugatnak, nagyon szelidek, csak ugy lezengenek, mint az emberek. Biztos a meleg miatt...
Az emberek leirhatatlanul nyugodtak, es kedvesek. Latszik rajtuk, hogy elegedettek azzal a semmivel, ami nekik jutott. Illetve csak anyagilag semmi, mert igazibol ott van nekik a feher homok, a kokuszdiotol roskadozo palmafak, meg a gyonyoru tenger. Egy csalad tobbnyire egy motoron utazik, az egy eves is elfer anya es a kormany kozott. Igy jonnek-mennek vidaman, nem veszekedve, nem idegeskedve, mosolyogva.
Tahifoldrol mindig ez a leirhatatlan nyugalom es bekesseg fog eszembe jutni.

Cseledek

Szomoru jelensegrol kell most irnom. Azonban nem hagyhatom ki, mert akarmilyen megdobbento elsore, resze az itteni kulturanak, es ugy tunik, csak a frissen erkezettek szamara meglepo. Ez pedig a cseledseg helyzete. Az ango szo rajuk a "maid", en magyarul cselednek forditanam. Majdnem minden helyi csaladnak van cseledje, akad ahol ketto van. Amikor a lakast bereltuk, kerdeztem, hogy lehetetlen keres-e a mosogatogep, mondtak: igen, mert olyan olcso itt egy cseled, hogy minek mosogatogepet venni. A cseledek tobbnnyire Indoneziabol, vagy a Fulop-szigetekrol erkeznek. Fiatal, vagy kozepkoru nok, akiknek altalaban van mar otthon csaladja, gyakran pici gyereke, akiket hatrahagyott az otthon maradt csaladjukra. Igy aztan senkit sem a sajat anyukaja nevel, hanem a nagy csaladbol valaki. A ferjeket nem is emlitik, nem lehetett valami jelentos dolog az eletukben a hazassag. Kozvetito irodak kuldik oket, kapnak alap "kikepzest", es mar kuldik is oket, nem tudjak hova, milyen csaladhoz. Valasztani termeszetesen nem lehet. A vizumot kifejezetten az adott csaladnal valo dolgozashoz kapjak, es erre hivatkozva altalanos, hogy az utleveluk a csaladnal van, nem naluk. Amit most leirok, az nem kirivo eset, nem egy-ket szerencsetlenul jart lanyra igaz, hanem a tobbseg igy el. Onnan tudom, amit tudok, hogy minden gyereket 1 segitovel veszunk fel a kis kozpontunkba, es ez a segito, szinte minden gyereknel a cseled. Nagyon szeretnek hozzank jarni, itt emberszamba veszik oket, mi kollegakent banunk veluk. Ezert egyik masik idonkent elsirja banatat a vallunkon, igy tudok a helyzetukrol.

Munkaido nincs. Szabadido szinten nincs. A legtobb lany este 10-ig, 12-ig dolgozik, hazimunkat vegez, es  aztan szinten hajnalban (4-kor) kel, hogy vegezze a dolgat. Ha a csalad bevasarol, lehivjak, hogy  hordja fel a cuccokak (az apuka is), a mozgasserult gyereket o viszi, karban a csalad utan, akkor is ha 12 eves, sulyos gyerekrol van szo. Az o hata nem szamit. Az egyik lany meselte, hogy eleinte elvettek az ekszereit, orajat, nem telefonalhatott csak egyszer egy honapban ugy, hogy helyette tarcsaztak. Ha betegek, nem szamit, sokszor orvossagot sem kapnak. Amikor jonnek a szulok a gyerekert a cselednek nem is koszonnek. Teljesen olyan, mint a regi rabszolgasag, csak ma. Kerdeztem, hogy miert nem mennek el, ha rosszak a korulmenyek? Csak odebb lehet allni, nem? Azt feleltek, hogy nem olyan egyszeru, mert az ugynokseg a csaladnak ad igazat, akarmi van, es naluk van az utleveluk, meg sok helyen a fizetest sem adjak oda, csak a ket ev vegen, egyben. Merthogy olyan nincs, hogy ok az utcan jarkalnak, es vesznek valamit maguknak, igy hat a penzre sincs szukseguk. Az egyetlen mod eljonni, ha elszalad, amint lehetosege van ra. A kettovel elottem itt dolgozo kollegammal tortent meg, hogy a cseledlany kikeredzkedett wc-re, es nem ment vissza, megszokott.

A lanyok oldalat ertem. Szegenysegben elnek otthon, es mast kivannak a gyerekeiknek. Nagyon minimalis fizetest kapnak itt, de azt hazakuldik (ha lehet), es abbol a gyerekeiket, vagy azokbol az egyiket iskolaba kuldik.
A masik oldalt nem ertem. Intelligens, tanult, kedves, baratsagos emberek, miert bannak igy embertarsaikkal? Ugyvedek, orvosok, nekik is van fonokuk, hat nem tudjak, hogy ha jol bannak veluk a munkaadoik, akkor dolgoznak csak igazan jol az emberek? Nem tanultak? Nagyon furcsak helyzet, nem tudom, hogy lehet jol reagalni. Elmentunk vacsorazni azzal a szulo parossal, akikrol tudom, hogy a cseledjuknek (szinten nalunk dolgozik a gyerekkel) agya sincs, a foldon alszik. Igaz, indiai-malajok, kasztrendszer, meg minden, de akkor is. Jon a guru (most hetvegen is naluk van, mert nagy indiai unnep van), bekesseg, egyensuly, a cseled meg egesz ejjel nem alszik, a guru-vendeg miatt, masnap meg ugyanugy takarit, a gyerekkel van stb. Annak idejen neztunk egy filmet az alapveto emberi jogokrol, es nem ertem, hogy miert nem szamonkerheto, ami itt van? Es mit lehet tenni nekunk? En egyenlore meg nem tudom mit tehetnek...

Malájziai időszámítás

Már utazásunk előtt olvasunk az itteni stresszmentes életről. Kicsit nehezen hihető, de ez valóban így van. Az emberek szép nyugodtan teszik a dolgukat, és nem idegeskednek. Ami ma nem sikerült, hát majd holnap meglesz... Ennek a roppant pozitív jelenségnek van egy negatív oldala is, az időpontok, csak irányadók, de nem kell nagyon komolyan venni. Amikor beköltöztünk a lakásba, volt rajta egy-két tennivaló, így a tulaj szakembereket küldött. Zs várta az embert, nem jött. Hívtuk, mondta, itt volt, mondtuk, mi is, de látszott, kár vitázni, másnap újra jön. Nem jött. Hívtuk, mondta, itt volt, mi nem. De mi is a cím? (érdekes valahol a címet nem tudva ott lenni...) Meséltük vendéglátóinknak, hogy nem jött az ember, mire megnyugtattak, hogy ebben semmi különös nincs. Kérdeztük: jó, de mikor jön? Mondták, ne izguljunk, előbb-utóbb összefutunk vele. Végül összefutottunk, meglett, aminek meg kellett lennie, ki lett cserélve, amit ki kellett cserélni. Stresszmentesen...