Mar az odaut is kalandos volt. Bar egesz a parkig van autout, ugy terveztuk, hogy kocsit Tembelingben hagyjuk, es onnan hosszu farku csonakkal , vagyis "longtail-boattal"megyunk.
Ket-harom oras hajout a Tembeling folyon, a dzsungel kellos kozepen! Folkeltunk koran, 5-kor, mert ugy olvastam, hogy 9-kor es 2-kor megy hajo. Eppen hogy odaertunk, mire mondtak, ma nincs 9 oras hajo. Kerdeztuk, hogy akkor mi tevok legyunk, mondtak: hat menjunk a 2 orassal (a semmi kozepen...) Come on, lah... probaltuk gyozkodni, es lam, nemi plusz penzert mar volt is hajo, hamarabb. Eloszor rossz erzesunk volt, mert ugy gondoltuk, atraztak, de amikor meglattuk, hogy az egesz hajo csak a mienk, a lelegzetunk is elallt! Fantasztikus ut volt, csak mi harman, meg a helyi csonakosunk, vegig a folyon, a dzsungel kozepen. Lattunk vizibivalyt, kint legelesztek a parton. Mikor megerkeztunk, kicsit csalodottak voltunk mert sok romos haz volt a park elotti, kicsi falu kikotojeben. Kesobb megtudtuk, hogy nem hanyagsag az oka, hanem oriasi arviz pusztitott tavaly novemberben, 6! metert emelkedett a Tembeling folyo, es sokmindent elmosott.Szallasunk a folyo tulpartjan, a nemzeti park teruleten levo Mutiara Resortban volt, annak is a legutolso fakunyhoja volt a mienk. Mellettunk, mogottunk a dzsungel. Hasonlo elmenyben volt reszem, mint annak idejen a Niagara vizesesnel, tudniilik hogy az ember a latvanyra keszul, es megis a hang a meghatarozo elmeny. A dzsungel rendkivul larmas hely, rovarok ciripelnek, madarak csiripelnek, es meg ki tudja mifele elolenyek egyuttese zenel, de elkepeszto az osszhang! Lelkessedesemhez sokban hozzajarult az a kellemes meglepetes, hogy a dzsungelbeli osvenyek a talaj fole kb. fel meterre epitett fa-lecekbol alltak. Igy, bar a dzsungelben setaltunk, megis biztonsagosnak eretzuk, hiszen errol az utrol nehez, majdhogynem lehetetlen lett volna leterni, es a pokok, kigyok sem gondolom, hogy felmasztak ra, foleg hogy eleg sok kirandulo jott-ment az uton. Dodot a hatunkra csaptuk a hordozojaval egyutt, es igy kirandultunk.
Kedvenc parbeszedem a resortunk programszervezojevel, mikor en balga, megkerdeztem, hogy milyen programot ajanl:
Emberunk: -Canopy walk (fak kozotti fuggohidakon valo seta), 50 Ringit fejenkent.
En (feherboru turista-preda) -Hogy??? De hisz' a nezeti park honlapjan 5 Ringit...
Emberunk: - Igy van, amennyiben magatok mentek, vezeto nelkul.
En (feherboru turista-preda) - Es azt lehet...? Konnyu megtalalni?
Emberunk: - Persze, foleg a ti hazatoktol, mivel az az utolso. Egy laza 20 perces seta...
OK, ketszerese, haromszorosa, de tizszerese???
Valoban, es sem teveszthettuk volnak, elsetaltunk a lec-oton, es vegigmentunk a 30 meter magasan, fak koze felfuggesztett fuggohidakon. Valoszerutlen latvany olyan magasbol lenezni ugy, hogy meg felettunk van a lombkorona!Este ejszakai dzsungelturara mentunk. Nem kezdodott tul keson, es csak egy oras, laza seta volt az erdoben, ugy gondoltuk, ezt Dodokank meg kibirja. Igy is volt, lelkesen zseblampazott apukaja hatan. Voltak ketsegeim, hogy szeretnek-e menni, de egyaltalan nem volt felelmetes, 10-15 ember zseblampaval, gyakran jott szembe is ugyanennyi, masik turavezetovel, szoval biztos vagyok benne, hogy minden vadallat igyekezett olyan messze elkerulni minket, amennyire csak tole tellett. Lett volna ra esely, hogy latunk tapirt, de aznap este nem jottek el a kedvenc ivohelyukre, csak a nyomaikat lattuk. Hihetetlen szeme volt a turavezetonknek, tudta, hogy milyen allat hol tanyazik, messzirol eszrevett kigyot, oriasi pokot, peldaul tenyernyi madarpokot egy messzi fan, hatalmas skorpiot az odujaban (szerintem mar tudta, hogy ott lakik), akit megcsodalhattunk UV fenyben. Lattunk botsaskat, nem-tudom-milyen-de-oriasi pokot, megy egy szarvast is, de neki csak a szeme villant meg elottunk. Az eso elkezdett csepereszni, ami estere pont jol jott, mert azt az illuziot keltette bennunk, hogy a rovarok elkerulik a hazunkat (mivel elbujnak), lehet hogy igy volt, lehet hogy nem, nem talalkoztunk veluk.
Miutan Dodo elaludt, Zs-val kiultunk a teraszra, es hallgattuk az esti dzsungel hangjat. Keszulven az alkalomra, vittunk egy-egy sort, jol behutottuk delutan, es a teraszon ucsorogve megittuk. Felvettuk az esti dzsungel es a reggeli dzsungel hangjat is, az esti dzsungel felvetele a sor poharba bugyogasaval vegzodik.
Hazafele a helyi busszal mentunk, aminek Dodo ugy orult, hogy kar hogy nem a szuletesnapi ajandekakent harangoztuk be. Epsegben hazatertunk, fonokom-barataink megszamoltak minden vegtagunkat, nem harapta-e le a krokodil. Meg indulas elott adtak ket vallfat, hogy ha esetleg krokodil tamadna rank, en a nagybbat, Dodo a kisebbet a krokodil szajaba tesszuk allitva, mig Zs a hatara ugrik es leteriti. Mostani utunk soran erre nem kerult sor, talan majd legkozelebb.
