Az otthonunk

Végre van internetünk otthon!
Erről jut eszembe, nem sokat írtam arról, hol is lakunk.

Azt hiszem az Malájzia titka, hogy a fizetések európaiak, az élet pedig magyarországi árú. Ez leginkább a lakások jellegében látszik. Ilyen luxus körülményeket, az Európából érkezők otthon többnyire nem engedhetnének meg maguknak. Mi például egy huszonnyolc emeletes torony lakóparkban lakunk, annak a 18. emeletén. Sok ilyen lakópark van a környékünkön. Olyan mint egy 4-5 csillagos hotel, lobbival, meg udvarias őrökkel, gyorslifttel, amivel csak a saját emeletünkre juthatunk fel, kártyával. Az egyik szinten alakították ki a közös "szórakoztató részt", amit meglepetésünkre alig használnak. Ehhez tartozik egy grill terasz, amit ki lehet bérelni, három óriási egymásba folyó medence, gyerek medencék, pezsgőfürdő és masszázsmedence. Mindez pálmafákkal körülvéve, és gyönyörű, ragyogó tisztán. Mindig takarítanak... Ja, elfelejtettem a halastavakat, itt-ott felbukkanó szökőkutakat. Meg persze a kinti-benti játszóteret, Dodókánk kedvencét (vagy a medence az...?). Valószínűleg a régi gyarmatokat is emiatt szerették a kalandra vágyó Európaiak. Hát manapság ilyen a gyarmati élet.

Mindezek ellenere a luxus toronyhazak lakoi teljesen hetkoznapi emberek. Tanarok, mernokok, egyik szomszedunk a doktorijat irja, osztondijjal, igy lehet itt. Eppen ezert az emberek ertekelik a jo korulmenyeket, felvagasnak, nagyzolasnak nyoma sincs, mindenki tudja, hogy a plusz "juttatasok" a nagy tavolsag megteteleert jarnak, nem azert, mert valaki annyira "meno" lenne. Ilyet meg sehol mashol nem tapasztaltam.

Nekünk egy egy hálószobás, nappalis lakásunk van. A hálószobánk a királyi palotára néz (megválogatjuk a szomszédságot) így Őfelségét Zsval csak "király komaként" emlegetjük Süsü után szabadon. Állítólag ugyanabból a pékségből viszik neki a croissant, mint ahol mi vesszük, de Zs szerint engem ismét megvezettek. Nem lennék meglepve.

Színek

Igen vicces dolgot hallottam. Itt, ahol mindig süt a nap, és mindenkinek szép barna a bőre, az emberek WHITTENING, vagyis FEHÉRÍTŐ szalonokba járnak! Otthon sok-sok pénzt fizetünk/nek (kertesházasok előnyben) az emberek a barnulásért, itt a fehéredésért. Mindig másra vágyunk... Akinek egyenes a haja, göndört szeretne, akinek göndör, az meg egyeneset. Hát itt fehérítő krémek vannak, és fehérítő szalonok.

Míg sok helyen, főleg Nyugat-Európában, a magyarok nem a legszívesebben fogadott nép körébe tartoznak, itt mi európaiak vagyunk, és felnéznek ránk. Nem a ruháink márkája ami számít, hanem a kinézetünk, hogy európainak nézünk ki, és ez már elég ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak velünk. Így érezhetik magukat a nyugat európaiak, nálunk. Érekes ez a váltás. Itt nem számít hogy német, francia vagy magyar. Azt sem tudják, hol van Magyarország, számukra mindegy, a tuti belépő, hogy Európában van.

Az ízekről

Ettünk hínár-chipset!
És még ki tudja, mi mindent.... Vannak már törzshelyeink, a kedvenc az indiai, bár ott majdnem minden nagyon csípős, és egyáltán nem hasonlít az általunk ismert indiaira. Ma tudtam meg, hogy ennek az az oka, hogy az észak indiai ételek merőben különböznek a dél indiaiaktól. Európában az észak indiai honos, itt meg a déli. Dodo a csipos csirke ota gyanakvo az etelekkel, kulonosen azzal a hellyel kapcsotban. Gyakran mondja, "Anya, krumpli, husi!" Ez megoldható, mert van egy masik kedvenc helyünk, ami a sok kagyló, rák, meg fura moszat mellett finom sült krumplit is árul. Azért máris van itteni kedvence, a kakao helyett ( amit nem bánunk hogy eltűnt az életünkből) perzsa joghurtot iszik, papayat es mangot eszik. A kókusztejet az eredeti csomagolásban lehet kapni, kókuszdióban és nagyon finom. Van egy iráni-perzsa törzshelyünk is, ott pitaban kapjuk a húst. Nagyon kedvesek az emberek, főleg Dodóval, ha végigmegyünk az utcán, vagy 10-en hozzaszólnak. Ő megy mar szinte rutinból mondja: bye-bye.

A lakosságról

Nagyon sokféle ember lakik itt. A sokféle összetétel ellenére, nagy becsben tartják a külföldieket, főleg az európai vagy japán embereket. Az utcán biztos nem igazoltatják őket, és egész más elbánásban részesülnek, ha lakásbérlésről, vagy ilyesmiről van szó. Most tudtam meg, hogy létezik úgynevezett "second life", vagyis ha van elég tartalék pénzed a bankban, meg rendszeresen érkezik bizonyos összegű jövedelem a számládra, akkor kapsz állandó letelepedési engedélyt. Így hát sok brit, meg japán gazdag ember ide költözik, mert jobb itt a klíma és az életkörülmények. Egyébként biztos az önként választás miatt, az emberek általában nagyon kedvesek, az utcán rád mosolyognak, és nem tűnnek stresszesnek. Érdekes, hogy az alkudozás, vagy az árról való vitatkozás sem jár együtt rossz érzéssel. Idefele a taxisofőrünk több pénzt akart, vendéglátónk pedig ékes maláj-angollal (sok "man" és -lá a mondatok végén) jól visszavitatkozott. A sofőr alul maradt, de attól még nem küldött el minket melegebb éghajlatra (mondjuk ennél melegebb nincs), hanem jókedvűen köszöntünk el. Úgy látszik, így is lehet...

Selamat

Salamat Datang=malájul udvozlet: hát udvozlet Kuala Lumpur!

Szakadó esőben megérkeztünk Malájziába.Dodo a vártnál sokkal jobban viselte a repülőutat, az elsőt végigcsodálkozta, a hosszú gépen meg végig aludt ( már a felszálláskor is!).

Jelenleg ideiglenes szállásunkon
lakunk, ami leginkabb egy hatalmas hotelhez hasonlít. Ezen az érzésen sokat lendít a 7. szinten valo medencekomplexum, az egymasba átfolyó 3-4 medence, és masszazs medencek, jakuzzik. Dodokank nagyon elvezi, es mivel total meg vagyunk zavarodva az időt illetőleg, tegnap még este 10- kor is a medencében pacsáltunk.

Vendéglátóink első este elvittek minket vacsorázni, és meglepően finomat ettünk, pedig egyikünknek sem kedvence az ázsiai konyha. Persze mikor másap elmentünk magunk enni, egy indiai étteremben sikerült olyan fűszeres ételt rendelnünk, hogy még Zs-nak is túl csípős volt, ami gyakorlatilag ehetetlen. Szegény Dodo felkapta a csirkecombot a tányéromról, és beleharapott, vesztére, mert olyan csípős volt, hogy volt nagy sírás-rívás...

Néhány nemzeti állattal is megismerkedtünk. Vendéglátóinktól kapott Dodó egy borneoi plüss orángutánt, akit első éjszaka, ébren forgolódásaink közepette Olgának neveztünk el. Az igaziak védett állatok. A másik fontos találkozás a gekkokkal történt, akikből nagyon sok van errefelé, és igen közkedveltek, mert megeszik a bogarakat, pókokat. Amolyan nemzeti állat Malájziában. Zs felfedezett egy falat, ahol különösen sok tanyázik, így ha arra járunk mindig megcsodaljuk oket.

Kalandra fel

Nemsokára kezdetét veszi nagy utazásunk, melynek célállomása a világ másik felén, az örök napsütésben van. Így, hogy itthon beköszöntött a hűvös ősz, különösen lelkesen készülődünk. Szerencsére a nagy rohanás és kapkodás eltereli a figyelmünket arról, hogy milyen sokáig nem fogjuk latni szeretteinket. Tegnap óta már ülésünk is van a repülőn, így hát holnap irány Kuala Lumpur!