Ettünk hínár-chipset!
És még ki tudja, mi mindent.... Vannak már törzshelyeink, a kedvenc az indiai, bár ott majdnem minden nagyon csípős, és egyáltán nem hasonlít az általunk ismert indiaira. Ma tudtam meg, hogy ennek az az oka, hogy az észak indiai ételek merőben különböznek a dél indiaiaktól. Európában az észak indiai honos, itt meg a déli. Dodo a csipos csirke ota gyanakvo az etelekkel, kulonosen azzal a hellyel kapcsotban. Gyakran mondja, "Anya, krumpli, husi!" Ez megoldható, mert van egy masik kedvenc helyünk, ami a sok kagyló, rák, meg fura moszat mellett finom sült krumplit is árul. Azért máris van itteni kedvence, a kakao helyett ( amit nem bánunk hogy eltűnt az életünkből) perzsa joghurtot iszik, papayat es mangot eszik. A kókusztejet az eredeti csomagolásban lehet kapni, kókuszdióban és nagyon finom. Van egy iráni-perzsa törzshelyünk is, ott pitaban kapjuk a húst. Nagyon kedvesek az emberek, főleg Dodóval, ha végigmegyünk az utcán, vagy 10-en hozzaszólnak. Ő megy mar szinte rutinból mondja: bye-bye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése