A csodalatos Indonezia

Nehany honapja elmentem az itteni Utazas Kiallitasra. Minden orszagnak megvan a szlogenje, Malaysianak ugyebar "Truly Asia" - igazan Azsia, Indonezia pedig a "csodalatos" jelzot valasztotta maganak: "Wonderful Indonesia". Ez volt az elso utunk deli szomszedunkhoz, valoban lelegzetelallitoan gyonyoru! 

Ezuttal nem tengerparti, hanem "dzsungeles" nyaralast valasztottunk, es ha Phi-Phi sziget a "legtengerpartibb" (messze minden varostol, a tenger kozepen levo kis sziget), ugy jelenlegi uticelunk, Szumatra, a legdzsungelesebb valasztas volt. Eddigi dzsungeles tapasztalatainkat Taman Negaraban, Maljzia nemzeti parkjaban szereztuk, ami kellemesen turistas volt. Ugy gondolom, magasabb szintre leptunk: Bukit Lawang a dzsungel melyen helezkedik el, az esoerdo kellos kozepen. A 45 perces repulout utan 4-5 ora zotykolodes kovetkezett, Szumatra blesejebe, felelmetes utakon. Az utak minosegerol csak annyit, hogy a 4-5 oras ut mindossze 130km-rol szolt, es nagyon jo soforrel, aki ahol csak tudott ment, hol ebben hol abban a savban. Mr. Mahmud a reptertol egesz a hotelig vitt, illetve ameddig csak meg lehetett autoval kozeliteni. Amikor megerkeztunk maracuja juice-szal fogadtak, es felkisertek a szobankba, ami hosszu hosszu, kobol epult lepcsok tetejen helyezkedett el. Amikor a nyaralast terveztem, valojaban a hotelba szerettem bele, a neve is beszedes: Hotel Orangutan. 

Az orangutanok vedett allatok, szamuk folyamatosan csokken. Borneo szigeten, es itt, Szumatran oshonosak, de mindket helyen igen intenziven pusztitjak lakohelyuket. A borneoi orangutan kicsit kevesbe elenk narancs, es tobbet jon le a foldre, a szumatrai szivesebben marad a lobok kozt, es ott levelekbol feszket, pihenohelyeket epit maganak. Ennek egyik oka, hogy itt, marmint Szumatran tobb ragadozo les ra, tobbek kozott a szumatrai tigris, akihez, oromunkre nem volt szerencsenk (erre nem is lett volna sok esely, mert a filmekkel ellentetben, a valosagban ezek az allatok kerulik az embert, igen nagy balszerencse es ugyetlenkedes kell ahhoz, hogy osszeakadjunk vadallatokkal a turistak altal kedvelt utakon, nem is hallottunk ilyenrol). Jellegzetes allata meg Szumatranak a rinocerosz es a szumatrai elefant.

Remeltuk, hogy turank soran sokfele majommal talalkozunk. Mig az utikoltseg es a szallas sokkal olcsobb mint mas, felkapott turistacelponton, ugy a turak igencsak borsos aruak. Turavezeto nelkul azonban nem lehet a dzsungelben csamborogni. Masnapra terveztuk a nagy kirandulast, megbeszeltuk a hotel embereivel, akik elmondtak, hogy mit vigyunk. Masnap kellemes meglepetes volt, hogy kulon tettek minket, es csak Zs. Dodo es magam mentunk ket turavezetovel. Egyik ment elol, a masik hatul. Jokedvu, baratsagos, huszoneves fiuk voltak a vezetok, Dodo azota is allitja, hogy Adi, az egyikuk az o legjobb baratja. Sokmindent meseltek, mutattak fahej fat, szegfuszeg fat, gumifat, kakaot meg ananaszt. Lassan mentunk, es nem morgolodtak, hogy a 3 oras turat vegul 5 ora alatt tettuk meg. Zs  vegig a hatan vitte Dodot, aki egy kolcsonkert, profi tura-gyerekhordozoban csucsult. O is nagyon elvezte, hogy alig latszo osvenyeken, latyakos utakon kanyargunk, indakba es gyokerekbe kapaszkodva. Lattunk Orangutanokat, bar egy kis csalas azert van a dologban. Az orangutanok tudjak, hogy tele van turistakkal az erdo, es tudjak hogy a turavezetok itt-ott eldugnak nemi banant szamukra. Vezetoink meseltek, hogy sok-sok eve az emberek eloszeretettel osszefogdostak az orangutanokat, es otthon tartottak oket. Ekkor jott a megmento: Regina Frey, aki letrehozott egy habilitacios kozpontot, es az orangutanokat visszaszoktattak a dzsungelbe. A tevekenysegerol bovebben itt lehet olvasni. 

http://www.orangutans-sos.org/visit_sumatra/bukit_lawang

A helyiek megertettek, hogy a nemcsak akkor jarnak jol, ha a dzsungelbol palmaolaj ultetvenyeket csinalnak sot, akkor jarnak csak igazan rosszul (fillereket kapnak a felszedett olajbogyokert). A turizmus eppoly sok munkat, megbecsult es hosszutavu munkalehetoseget biztosit. Nagy orommel lattuk, hogy a helyiek komolyan veszik ezt, rendesek a turistakkal, nem csapjak be oket. Maximalisan segitokeszek, a latott allatokrol mindent tudnak, es szivesen meselnek. Lattunk 7 orangutant, egeszen kozelrol, makakot, es feher gibbont.

Kesobb a turavezetonkon kivul is sok emberrel talalkoztunk, akik elmodtak, hogy helyi, es nagyon szeret itt lakni, mert itt nyugalom van, az emberek ismerik es segitik egymast. Nincs rohanas, de megsem kellett varakozni, nem teltek hiaba a percek. A mi hotelunk tulajdonosa egy angol ferfi, jelenleg Szingapurban el. Egyik este, nehany sor es jin-tonic mellett elmeselte, hogy 3-4 eve beleszeretett a helybe, akkor dontotte el, hogy hotelt epit. A profitot visszaforgatja a helyiek kepzesere, es uj teruletek vasarlasara, hogy megallitsa a palmaultetvenyek terjeszkedeset. Talalkoztunk hasonlo "europoid" emberrel, egy dan orengemberrel, aki szinten egy resortot vezet, es a szomszed pedig egy svajci holgy volt, egymagaban kezdte uzletet, mara mar viragzo szallodaja van. 

A turara visszaterve, 2-3 ora mulva, egyszer csak megalltunk. Vezetoink szedtek nehany hatalmas levelet, leteritettek a foldre, es a hatizsakjukbol finomabbnal finomabb, friss gyumolccsel teritettek meg. Gorogdinnye, maracuja, banan, anannasz kerult elo, egy pillanat alatt felszeltek es talaltak, mint valami elokelo etteremben. Soha ilyen jol nem esett meg gyumolcs, felfrissitett, minden faradtsagunk elszallt. Dodo is boszen harapdalta a dinnyet, kanalazta a maracujat. A tavolbol ket makako figyelte a lakomankat, oket pedig a vezetoink, nehogy valami bajt okozzanak. Ok, az orangutanokkal ellentetben jobban szeretnek a foldon csamborogni, idonkent sokadmagukkal, es olyankor roppant erosnek erzik magukat. Szerencsere nem lett baj. A tizorai utan vezetoink mind egy szalig folszedtek a gyumolcshejat, szemetet, orultunk, hogy nem az "aaa, ez ugyis lebomlik" hozzaallast tapasztaltuk.

A vege volt a leghosszabb. Mar szerettunk volna kibukkanni a bozotbol, de az csak egyre surubb lett, vezetonk kessel vagta elottunk az utat, mert a hordozo miatt az atlagos turistaknal magasabbak voltunk. Kicst tartottunk a kigyoktol, de hala Istennek elkerultuk egymast. Aztan meghallottuk a Bohorok folyot, ami a hotelunk mellett is zubog, ahogy Dodo mondta: siet. Valoban nagyon gyors folyasu, tarajos hullamokkal, nehol zold, nehol kapucsino szinnel. Meglepetesunkre a folyon utaztunk vissza a hotelbe. A vadvizi evezeshez a helyiek negy, osszefont traktorbelsot hasznalnak, az aljan is fonott kotellel. Az egyik vezeto az elejere, a masik a vegebe ult, mi meg a ket kozte levo gumiba. Kaptunk mentomellenyt, volt Dodo meretu is (merthogy elotte odament valaki es mindent elokeszitett). A cuccainkat betettek oriasi, vastag nejlon zacskoba, es irany a folyo. 

Dodo igazan adott eselyt a dolognak, apa oleben ult, (a combja kozt a gumi feneken) es gyanakodva nezte, hogy mi fog ebbol kisulni. Mint mondtam, nagyon sebes folyo a Bohorok, igy amint elrugaszkodtunk, nekiiramodtunk a duborgo hullamoknak. Azonnal csuronvizesek lettunk, es egy-egy hullam bizony az arcunkba csapott, ahogy robogtunk lefele. Na, ekkor mar Dodo azt javasolta, hogy szalljunk ki, de sikerult meggyozni, hogy egy kicsit talan meg ne. Mikor megerkeztunk, mindket vezetonk a vizbe vetette magat. Ekkor egy kicsit izgultam, hogy el ne engedjek a "csonakot", mert ki tudja hol allunk meg, de ugyesek voltak, a partra rancigaltak. Dodo meg egyszer-ketszer elmondta, hogy ez nem tetszett, es holnap ne jojjunk. Innentol kezdve mindig vicceltunk vele, es naponta husszor megkerdeztuk, hogy menjunk-e vadvizi evezni. Mondta, hogy mi nyugodtan, csak o nem jon. 

Masnap arra ebredtem, hogy majmok szaladgalnak a hazteton es az erkelyen. Zs korabban kelt, igy a napkeltet is elcsipte. 

Aznap a  magunk utjat jartuk, a folyo mellett setaltunk, es gyonyoru,
eldugott fahazakra es kertekre bukkantunk. Kedvencunk a Kupu-Kupu, vagyis pillango kert lett, sok szeretettel, es kreativitassal kialakitott kert, a dzungel szelen, a folyo mellett. Egyre bartabbak lettunk, az utolso nap mar a folyo felett levo drotkotelen himbalozo hintan is utaztunk! Eloszor Zs. athuzodzkodott, majd visszaterve ugy talalta, biztonsagos annyira, hogy kendoben magamra kotve, Dodoval en is atkelhetek. A nagy hordozot a folyo paton hagytuk, es Zs athuzott bennunket a kotellel. Kozben Dodo nagyokat nevetett, es mondta: ez mennyire jo! Tenyleg jo volt a folyo felett hintazni. 

A tulparton nem mertunk egyedul tovabb menni, ezert ott maradtunk, es a folyoparton koveket dobaltunk a vizbe. Ekkor felbukkant egy helyi turavezeto, olyanforma, mint a mienk. Kerdeztuk, nem tudja-e merre van az a kis tavacsa, amiben lehet furodni, turistatarsaink ajanlottak a hotelben. Mondta, hogy szivesen odavezet minket. Ekkor ismet dzsumbulyos, bozotos osvenyen haladtunk 5-10 percig, majd egy tisztasra ertunk, ahol egy patak folydogalt.

Valoban ott volt egy kristalytiszta tavacska, csak nehany meter atmeroju, vizesessel a szelen. Ahhoz eppen megfeleo volt, hogy strandoljunk egyet Dodoval. Visszafele uj baratunk athuzott minket a folyo felett, hihetetlen gyorsasaggal, latszott, hogy nem eloszor csinalja. Ugy maszkalt a dzsungelben, hogy nem turabakancs, de meg cipo sem volt a laban. Mikor kerdeztem, hogy hogy van ez, mondta hogy neki nem kell cipo, ahogy Mauglinak sem kellett... A hazafele ut is 4-5 ora zotykolodessel telt, de mar az elmenyeinkkel a fejunkben gyorsabban elrepult. Olyan szep hely ez e kis falu, nem tudom elkepzelni, hogy ne lassam viszont. Pedig meg annyi uj hely van, ahova tervezunk menni... megis, bele kell hogy ferjen egy Szumatrai kitero. 

Az Oroszlanvaros

Elszallt a fust, felo hogy nehany het mulva el felejtjuk milyen szornyu is volt. Igy aztan jovore ujra megtehetik, hogy tobb ezer focipalyanyi oserdot es mocsarat pusztitanak el. A fusttol leginkabb Szingapur szenvedett, ok vannak Indoneziahoz a legkozelebb. Nehany honapja mi is ellatogattunk Szingapurba, es igazan kulonleges utazas volt.

Hirtelen jott a lehetoseg, es kihagyhatatlannak bizonyult. Az unokatestverem Uj-Zelandon el, es ket gyermekevel hazalatogatott Magyarorszagra. Ilyet ot-hat evenkent tesz, igy nem tul gyakran latjuk egymast.  Most visszafele, Szingapurban szalltak at, igy jott az otlet, nem utazunk-e le, es toltunk egyutt egy napot. Mindannyian egyet ertettunk abban, hogy a szingapuri allatkert remek talalkahely, es hogy az egesz napot ott toltjuk, elkerulve a rohanast, kapkodast, kihasznalva a borsos aru belepot. Megbeszeltuk, hogy szombaton a szingapuri allatkertben, a jegesmedvenel talalkozunk. (a jegesmedve egyebkent a gyonyoru esoerdei allatkert igazi vesztese, szegeny jegesmedve...olyasmi lehet, mint nekunk egy sziberiaia szamuzetes).

A nemvart nyaralas komoly fejtorest okozott kicsiny csaladunknak, mert arra a honapra mar terveztunk nyaralast, igy a felretett penzunknek mar volt helye. Szingapur koztudottan irrealisan draga, minden haromszor annyiba kerul, mint Malajziaban, a szallas pedig megfizethetetlen. Igy aztan mindenfele megoldason gondolkodtam, hogy megusszuk a leheto legbaratsagosabb aron. Ugy gondoltam, hogy inkabb Johor Bahruban, a Szingapur melletti malaj varosban alszunk, masnap atbuszozunk, es a nap vegen a keso esti busszal Kuala Lumpurig utazunk. Az egyik diakom anyukaja Johor Bahruban el, igy tanacsert fordultam hozza, hogy ajanl-e hotelt a kornyeken. "Nem menjetek hotelbe, a tesverem Szingapurban el a ferjevel, es szivesen lat titeket, aludhattok naluk." Nagyon megorultunk! Bar semmit sem tudtunk a hazasparrol, csak azt hogy muszlim-malajok, mar sejtettuk, hogy nagyon kulonleges ut lesz. Raadasul veletlenul rosszul foglaltam a repulojegyet, igy egy ejszakaval tobbet maradtunk, az o javaslatukra.

Mielott a szemelyes elmenyekrol irok, nehany szo Szingapurrol. Szinga-oroszlan, Pur-varos, azsia kertje. Biztos a lelkifurdalasukat enyhitve, Szingapur ude es zold, tele fakkal, es novenyekkel mindenutt. Gyonyoru. A lelkifurdalast az okozhatja, hogy jelenleg az esoerdo 5%-a az eredeti a varosallamban. A topusi mangrove mocsarakat pedig folyamatosan toltik fel, igy terjeszkedik a varos a tenger iranyaba. Az a mondas jarja: "Singapore is a fine country". Jatek a szavakkal: a fine az angolban egyszerre jelent jot es buntetest. 

Tehat: jo orszag - a buntetesek orszaga. Szingapur nagyon szigoru, kemenyen betartatja a torvenyeit, magas penzbirsag jar a szamtalan tiltotabla fingyelmen kivul hagyasaert. Nehany erdekesseg: buntetik a ragozast, a kopkodest, a metron tilos vizet inni, babakocsit mozgolepcson feltolni, kabitoszercsempeszetert halal jar, a homoszexualitas kifejezeseert borton. A szemeteles megfizethetetlen kovetkezmenyekkel jar. A sorban allast muveszi fokon uzik, a buszmegalloban kulon sor-sav van a kulonbozo szamozasu buszokhoz. Minden hihetetlenul jol szervezett, a tomegkozlekedes gyors es atlathato, a metron digitalis tabla mutatja, hogy eppen hol jar a szerelveny a terkepen. Ugy kepzelem, Szingapur Hollandia ellentete. Itt a liberalizmus nyomokban sem lelheto fel, am lass csodat, a vilagon itt a legkevesebb a bunozes, es a legkevesbe korrupt orszag. Viszont kevesbe elheto, mert minden nagyon draga, hiszen kicsi, es limitalniuk kell a bevandorlokat, az autohasznalatot stb. Szamunkra megfizethetetlen kategoria egy atlagos auto vasarlasa, es meg igy is, csak 10 evre veheted meg, utana vagy meg egyszer megveszed, vagy visszaadod. Meglepetesunkre, nem kotelezo a kendo viselete sot, a hivatolokban es kozintezmenyekben az alkalmazottaknak eloiras, hogy nem hordhatnak kendot, ami igen nagy felhaborodast kelt bizonyos korokben. Az embereket mi baratsagosnak es segitokesznek talaltuk, foleg a vendeglatoinkat.

Ismet nagy szerencsenk volt, mert vendeglatoink Szingapur igencsak szep reszen, a tenger mellett laktak, egy toronyhazban. Az ablakunkbol lathattuk a nagy tengerjaro hajokat, es a tengert. 

Keso este erkeztunk meg, es mivel a kedvunkert eljott a diakom anyukaja es a Dodoval egy idos kistestvere is, ejjel egyig fent voltunk. Masnap vendeglatonk, akirol kiderul, hogy pilota, es nagy gepeket vezet Szingapur-Frankfurt tavolsagokon, ragaszkodott hozza, hogy elvihessen minket az allatkertbe (nem repulon). Ez nagy segitseg volt, mert a hazafele ut 2 oran at tartott, a tavolsag miatt.

Zs-vel nagy allatkert rajongok vagyunk. Sok allatkertben jartunk mar, egyebkent a budapesti szeintem az egyik legszebb. A szingapuri azonban meltan hires. A leggyonyorubb allatkert, ahol eddig jartam! Nincsenek ketrecek, ugy oldottak meg, hogy bar az allatok nem tudak elmenni, megsincsenek racs mogott. Uvegkerites is csak itt-ott volt, a legtobb helyen kreativ otletikkel, kerites nelkul oldottak meg a bent tartasukat. Az orangutanok az allatkert egyik legnagyobb latvanyossagai, ok a fak tetejen laknak, es azokra a fatorzsekre, ahol le tudnanak jonni, drotot tettek, igy nem jonnek le, viszont rengeteg helyuk van, hatalmas, fara epitett pihenohelyekkel. Igy orangutanok maszkaltak felettunk, mikozben az allatkert ettermeben ebedeltunk. Mindenhol szabadon futkarozo kismajmok, es egyeb erdekes teremtmenyek.

A legtobb allathoz egeszen kozel lehet menni, a zsirafot meg is lehetett etetni, amit eletem vegeig banni fogok, hogy nem tettem. Az belepojegy melle lehetett venni kisvonat jegyet, ami nagyon praktikusnak bizonyult, mert barmikor felugorhattunk egy arra jaro kisvonatra, es konnyebben haladhattunk celjaink fele. Unokatesverem kisfia volt a terkepesz, o mutatta, hogy mikor melyik allathoz igyekszunk. Dodot csak a krokodil foglalkoztatta, mas nem is igen erdekelte. Sajnos a krokodil az utiterv vege fele szerepelt, es mire odaertunk, Dodo szempillai lecsukodtak, epp a krokodil elott. Bar uveges tekintettel bucsuzott, remeltem, hogy emlekszik ra, ha felebred, de sajnos nem igy volt, igy kenytelenek voltunk Zs-val egyutt visszaszaladni vele, arkon-bokron at a krokodilhoz, hogy az o orome is meglegyen, es sikeresen zarja a napot. Azt hiszem, a szingapuri allatkertet igazan kulonlegesse a diszlet teszi. Ugyanis termeszetes oserdoben epult, az allatok is jobban otthon erzik magukat emiatt. Minden zold, dus a novenyzet.

Visszafele tomegkozlekedessel mentunk, igy egy kicsit atelhettuk a varos hangulatat. A metron erzekeny bucsut vettunk unokatestveremektol, es megallapitottuk, hogy remek otlet volt ez a randevu. Nagyon buszkek voltunk magunkra, hogy "eltomegkozlekedtunk" egeszen a szallasig. Nem vagyunk jartasak a muszlim szokasokban, ezert idonkent kellemetlen volt az, ahogy elhalmoztak minden joval, etellel itallal, a tarsasagukkal. Mar reggel garnela, sult teszta, rizs sorakozott a teritett asztalon. Ugy ereztuk, kellemetlen helyzetbe hozzuk vendeglatoinkat, valahanyszor visszautasitjuk tularado gondoskodasukat. Az allatkertbol hazafele megvacsoraztunk a metroallomason, hogy nekik ne okozzunk kellemetlenseget, de mikor hazaertunk kiderult, hogy vartak minket, es bar tudtak, hogy ettunk, nekilattak meg gyorsan osszedobni valamit. Mindezek mellett kolcsonosen nagyon megkedveltuk egymast, vicces emberek voltak, es elveztuk egymas tarsasagat. 

Masnap autoval korbevittek minket Szingapurban, megebedeltettek egy thai etteremben (tudak, hogy nemreg nyaraltunk Thaifoldon), es feltettek a Kuala Lumpuri buszra. Remelem meg talalkozunk veluk, bar muszlimokat kicsit nehezebb visszahivni, mert nem fozhetunk olyan edenyben, amiben nemreg disznohus rotyogott, de mar van otletunk, mikent viszonozhatjuk azt a sok kedvesseget, amit toluk kaptunk.

A buszon jot aludtunk mind a harman, igy hamar elrepult az 5 oras ut. Csak Dodo patkijai nezelodtek.

Fustbement tervek

Ugy mondjak, mostanaban 3 evszak van Malajziaban: napos evszak, esos evszak, szmog evszak. Tudtuk hogy jon, de erre nem szamitottunk. Sokan mondtak, hogy szeptemberben nehany hetig kodszeru haze erkezik, mert Indoneziaban egetik az esoerdot, de hat nincs mit tenni. 2-3 het, aztan ahogy jott, el is megy. Ejnye Indonezia. Igen am, de iden ugy latszik, tobbre sikerul, mint 2-3 het, lassan a masodik honapja tart a tejszeru kod, ami latvanyra hasolnlo az europai, suru kodhoz, annyi kulonbseggel, hogy ez mergezo. Iskolakat zarnak be, munkhelyek szunetelnek. Messzirol jott emberekkent ertetlenul allunk, es tanakodunk, hogyan lehetseges ez? Ha a balnavadasz hajokat, meg az atomvonatokat meg lehet allitani, hogy nezheti tetlenul a vilag, ami itt tortenik? Mint annyiszor, most sem azt nehez elhinni, hogy emberek megtesznek szornyu dolgokat, hanem hogy a tobbi ember tudja, es nem tesz semmit.

Az alabbi linken lathato nehany elotte-utana fenykep;

http://d.ibtimes.co.uk/en/full/1460893/indonesia-fire-singapore-smoke-haze.jpg?w=1180&h=788&l=50&t=40

Egymasnak ellentmondo hirek erkeznek. Ha a sok sok informacio morzsat osszegyurom, igy tudnam osszefoglalni a szmog okat:
Indoneziaban a mezogazdasag ugynevezett slash-and-burn technikat alkalmazza az erdoirtasra, vagyis levagyja a bozotot, utana kivagja a fakat, majd miutan hagyta egy kicsit szaradni, felegeti.
Hivatalosan ez tilos Indoneziaban, de a korrupcio olyan nagy, hogy a hivatalos allasponttal senkinek sem kell torodnie. Igy aztan mindenki kedvere egetheti a foldjet, oriasi legszennyezest es megfekezhetetlen tuzeket okozva. Ime Indonezia felulrol:

 

 Indoneziabol az aramlatok a fustot egyenesen Szingapurba es Malajziaba szallitjak, ahol a mutato mar tobbszor atlepett a legsulyosabb zonaba, az egeszsegre kulonosen artalamas kategoriaba. Az emberek, igy mi is, igyekeznek legkondicionalt helysegben maradni, es ha ki kell menni, maszkot huznak. Vannak gyerek maszkok is, Mickey egeres, Donald kacsas... Szerencsere a Forma 1-es szingapuri futam idejen is tombolt a szmog, igy a vilag legelabb szembesulhetett, hogy az esoerdo-irtas nemcsak egy tavoli mese, ami valahol, ki tudja hol, tortenik. A kornyezo orszagok is roppnat mod fel vannak haborodva, ellenben megoldast meg nem sikerult talalni. Az indonez elnok ugyanis hazudik, es igerget. Hogy harom evig tart, amig meg tudjak oldani, hogy ne legyenek minden evben ilyen erdotuzek, es hogy ok igazan mindent megtesznek, es higgyuk el, ok is szenvednek. Sot, mas indonez politikus azt nyilatkozta, hogy Indonezianak nincs miert bocsanatot kernie, hanem oruljon a vilag, hogy a maradek 11 honapba friss levegot biztosit.
Felhaborito ugyan, de az o szekukbe ulve, reszben ertheto, hogy szeretnenek egyrol a kettore jutni, az orszag csupa dzsungel. A turizmus biztosan sok penzt hoz, de nem annyit, hogy ekkora teruleteket erintetenul hagyhassanak. Az olaj pedig Malajziae, Brunei-e, mibol eljen Indonezia? Ezert irtjak a dzsungelt, es ultetnek palmaultetvenyeket, olajpalmat a helyere. Otthonrol romantikus a palmafa, itt o az ellenseg: akarhova utazunk, Malajzia vagy Indonezia, palmaultetvenyek, ameddig a szem ellat. A legnagyobb vesztesek az allatok, a szumatrai orangutan, elefant, tigris es meg ki tudja hany faj kihalo felben van a fent emlitett okok miatt. Nemsokara Szumatraba keszulunk nyaralni, a dzsungelbe. Az hotel tulajdonosa non-profit-kent mukodteti a szep luxushoteljet. Kerdesre, miszerint mitol non-profit egy ilyen szep hotel, elmondta, hogy attol, hogy a profitot a kornyezo foldek megvasarlasara forditja, hogy megmentse a dzsungelt, fonkent az orangutanokat es lakhelyuket. A hotel neve Hotel Orangutan.

Jo megoldasnak tunhet, hogy mas orszagok (Norvegia vetette fel) kompenzaljak Indoneziat azert, hogy meghagyja az erdeit. Kozos erdekunk, hogy a sajat tudonket ne vajjuk ki. Am a harmadik vilagbeli orszagokkal nagyon nehez ilyen megallapodast kotni, mert oriasi a korrupcio, a vezetok a manak elnek, es gyorsabban, es konnyebben megszerezheto penz fele huznak. Meg ha hosszutavon jobb is lenne. Ezert nem tudom, lesz-e megoldas. Az erzelmi, es moralis problema mellett rengeteg penzbe kerul ez Malajzianak es Szingapurnak, a sok zarva tartas, es rengeteg a beteg. Dodo kis baratja is korhazban van, mert asztmas es nem tud elbanni a szervezete ennyi porral. Szingapur olyasmivel probalkozik, hogy a nagy cegeket megbunteti, akik zaszlaja alatt a felegetes tortenik. Erre joga van, a nemzetkozi egyezmenyek alapjan. Hogy sikerul-e behajtani, vagy nem, ez mar mas kerdes. Addig is, oltjak a tuzet malaj, szingapuri es indonez tuzoltok egyarant.

Riportfilm a hazerol: https://www.youtube.com/watch?v=CXA5U5LYbDk

Szomszedaink

Eleinte ugy talaltam, nehez a lakotornyunkban baratokat szerezni. Pedig a kozos reszek miatt, medencek, jacuzzi, edzoterem, akaratlanul is osszefutunk. Itt olcsobb etteremben enni, mint fozni, igy az utcan is nap mint nap latjuk ugyanazokat a lakotarsainkat. Az elso par honap alatt sikerult jo ismerosoket talani. A jo ismerosokbol nagyon nehezen lettek baratok, de mara mar sok embert tudhatunk kozel magunkhoz, valahol a fent emlitett ket fogalom hataran.

Ott van peldaul Zahrif. Malaj ficko, es szuletesetol fogva egy karja sincs. Valltol. Mindezek ellenere sikeres uzletember, sajat cege van, felesege es Dodoval egyidos kislanya. Autot vezet, cigarettazik, mindezt labbal, meg meg is tudja gyujtani a cigarettat. Tisztan, es tenyleg gusztusosan megebedel etteremben segitseg nelkul, labbal ugy, hogy az ember nem erzi kellemetlenul magat vele. A minap felhivott minket es adott nehany palacsintat, amit maga sutott (labbal), mert tul sok lett.

A nehany bejegyzessel korabban mar emlitett "apa es fia" parost is jobban megismertuk. A "paros" talalo, mert tenisz iskolat vezetnek, Olaszorszagbol szarmazo ausztralok, az "apa" eredetileg fodrasz volt, a fia kedveert lett tenisz edzo.

Tharik, a Mercedes Benz, Forma 1-es autoinak karosszeriajat fejleszti es teszteli...

Estera es Musztafa is helyesek, csak a kisfiuk, a 2 eves Said allandoan visit, ezert nem tul jo tarsasag. Raadasul a minap kiderult, Musztafanak van meg egy, ugyanilyen csaladja, innen 10 percre. Nemet feleseg, es egy masfel eves kislany. A lengyel Esterat ez inkabb megis zavarja, holott igy ment hozza Musztafahoz, aki torok, es mivel muzulman, 4-ig elmehet felesegileg. (Persze a Koran azt tanitja, hogy csak akkor, ha egyforman banik veluk, es gondolom illene egy fedel alatt tartani oket, vagy nem is tudom...)

Noriko boszorkany. Szoktam igy utalni ra, es az emberek kicsit zavarba is jonnek, de hat ha az... Japanbol koltozott ide, es ikertestverevel egyutt (aki Japanban maradt) hires josok, tobb konyvet kiadtak, tobb TV-programban is szerepeltek. Egyebkent a korulmenyekhez kepest jo boszorkany, es munkaidon kivul nem is emliti, hogy mivel foglalkozik, nem josolgat, es meg csak meg sem emliti a temat. Ez bennem azt sejteti, hogy jo nagy szelhamos lehet... A fia (egyedulallo anya, ezert koltozott ide) nagy kedvence Dodonak, es forditva. Nekem is: a minap elcserelte az iPadjet, Dodo magneses rajzolotablajara (5 Ringit=350Ft). Hasonlo meretuek. Mondtuk, hogy reszunkrol nem fontos visszacserelni.

Az egyik legkedvesebb barati hazaspar, Hari es Karishma. Fiatal hazaspar, Indiabol koltoztek ide, es egy emeleten laktunk a mult honapig, amikor is masik lakasba koltoztunk (nem miattuk). A gyogyszeriparban dolgoznak, jarjak a korhazakat, es gyogyszerek mellekhatasairol vegzett kutatasok adatait dolgozzak fel. Elsosorban Dodo baratai, estenkent gyakran becsongettek, altalaban epp a zuhany alol lepett ki a csalad nagy resze, vagy vacsoraztunk. Dodot kerestek, nem minket. Sajnos le kellett oket szoktatni a folytonos puszilgatasrol, mert Dodo ezt ki nem allhatta, nekunk meg lelkifurdalasunk volt, hogy mi meg a gyerekunkert nem allunk ki. Igy hat megkertuk, maradjunk az olelgetesnel. Azert minket is szeretnek, nemcsak Dodot, bar minket nem olelgetnek es nem puszilgatnak. A minap elmentunk vacsorazni, ami nagyon egyszeruen hangzik, de tavolrol sem az, ugyanis az egyik vegetarianus, a masik vegan, vagyis meg tojast sem eszik. Azert talalunk egy helyet, ahol Hari legalabb egy kavet elfogyaszthatott, Karishma nagy lelegzetet vett, es megette a pestos csirket. Vacsora kozben erdekes dolgot meseltek. Karishma megkerdezte, hogy mi szerelembol hazasodtunk-e. A kerdest sem igen ertettuk. Aztan elmeselte a tortenetuket, es egy izgalmas film kellos kozepen ereztuk magunkat.
Mint az ismert, Indiaban kasztrendszer van. A kulonbozo kasztok nem keverednek egymassal, mas-mas teruleteken elnek, mas nyelven beszelnek. Egymast sem ertik, reszben ezert a hivatalos nyelv a hindi. Teljesen elfogadott dolog a megrendezett hazassag, a szulok korultekintoen kivalasztjak gyermekuk leendo hazastarsat, borszin, suly, csaladi hatter, asztrologia, es egyeb szempontok alapjan. Nem is feltetlenul ismert szemelyt valasztanak, vannak erre forumok, ahol lehet keresgelni a megadott szempontok alapjan.
A szulok vesztere, Karishma es Hari az egyetemen egymasba szerettek. Mivel tudtak, hogy eselytelen a dolog, 5! evig el sem mondtak otthon. Miutan lediplomaztak, Hari az elso fizetesebol vett Karishmanak egy draga orat, itt kibujt a szog a zsakbol: miert, miert pont neked, miert ilyen dragat... Karishma elmondta, hogy szereti Harit, mire megkapta a hatarozott Nem Mehetsz Hozza-t, majd 6 honapig nem beszelt vele az anyukaja, bar egyutt laktak. Kozben Hari is elmondta, o is kapott egy-ket jo szot, nagy kiborulas, siras, minek hatasara anyukaja egy ejszaka alatt meggyozte az elozo este meg tajtekzo edesapjat, es reggel inkabb igent mondott. Anyukaja igy osszegezte a tortenteket: az en fiam nem sirhat! (szerk. megj. wow!) Az ugy azonban meg nem volt sinen. A hosszu nem beszeles alatt, Karishma batyja elkezdte gyozkodni az apjukat, hogy annyi eselyt adjanak a dolognak, hogy elviszik asztrologushoz az adataikat, hatha osszepasszolnak (ezek szerint az evek-ota-jol-megvannak nem szamit). Az asztrologus szerint stimmeltek. Az eredmenyrol azonban hallgattak, Karishma sem tudta, mignem 6 honap utan Karishma apukaja lecsapott egy alkalmas fel mondatra (anyuci addigra mar irt a tars keresobe), es elmondta, hogy by the way, a horoszkopjuk stimmel. Na, erre anyuci hajlando volt megismerni a familiat. Az osszejovetel utan ugy dontottek, ha Hari nem is szimpi, a csaladja az, igy hat egye kutya, legyen lagzi! Es ez igy igaz. Ahogy Dodo szokta mondani a mese vegen: ott fuss vege!

Pipi sziget (Koh Phi Phi)

Honapok ota vartuk a nagy nyaralast. Visszaszamlalas...idulas! Taxi a repuloterre, repulore fel, irany Krabi! Krabin mar tudtuk, meg kell keresni azt a buszt, ami a kikotohoz visz. Meg is lett hamar, azonnal indult. A varosban atpakoltak minket egy kis mikrobuszra, ahol annyian voltunk, hogy szinte egymas oleben ultunk. Nehanyan fancsali kepet vagtak, pedig megszokhattak: ez Tahifoldon mar csak igy meg, viszont mesterei a turistapakolasnak, senki nem veszik el, akkor sem ha nem tudunk kommunikalni. Legutobbi Tahifoldi latogatasunkkor, mikor Samui szigetre mentunk, a repteren ragasztottak rank egy matricat, es mint a borondoket, rendben elszallitottak minket a szigetre, anelkul, hogy hozzank kellett volna szolni (ami bizonyara felreertesekhez vezetett volna). Szoval megerkeztunk a komphoz, aminek a gyomraban talaltunk helyet, es mivel 4-kor mar a taxiban ultunk, igyekeztunk elszenderedni. A komp nagyon gyorsan ment, olyan mint egy hatalmas motorcsonak. Ugy veltuk, hartalmas viharban mentunk, mert oriasi hullamok csaptak fel, es a hajo nagyokat ugrott. Erkezesunkkor meg egy atszallas vart rank. Phi Phi szigeten nincsenek nagyon utak, igy long-tail boattal viszik a turistakat.

A long tail boat nem tudott egeszen a partig menni, ugyhogy cipot le, es a vegallomasig gyalogoltunk egy par metert a tengerben. A nyaralas kulonlegessege az volt, hogy egy tengerparton levo, fara epitett hazban laktunk, igy nem kellett sokat gyalogolni, hiszen par meterre a tengertol ott volt a hazunk.
Sot, dagalykor egeszen a hazunkig feljott a viz. Estenkent, apalykor pedig nagy, homokos tengerpart maradt, ahol a helyi thai fiuk fociztak, vagy thai labdaval jatszottak. Orakig tudtak jatszani, es nagyon jo volt latni, hogy oromuket lelik valami olyanban, amihez sem ineternet, sem aram nem kell. Valoszinuleg nem sokat torodnek a politikaval vagy az arfolyamokkal, egesz nap dolgoznak, este pedig labdaznak.

Szoval a vizen at, de megerkeztunk. Kicsi kunyhonk meg szebb volt, mint a kepen, szemunk-szank tatva maradt. Gyakran elofordul ugyanis, hogy az epulet nagyon szep, de evek ota nem nyultak hozza, ezert a nadteto hianyos, a festek itt-ott lepergett. Ez itt, szerencsere nem igy volt, minden gyonyoruen karban tartott, szepen kitakaritva. A haz ugyan a fa tetejen van, de azert van benne wifi, hutoszekreny, es meleg viz. XXI. szazad...

Mindenki kedvence a fuggoagy vol. Felvaltva heveresztunk benne, es kozben a tengert neztuk. Dodo foleg nagyon elvezete, hogy pizsamaban leszaladhat a haz ele, es maris a homokozoban talalja magat. Itt Malaysiaban nincsenek homokozok a jatszoteren, bar a maszokak egeszen fantasztikusak. A homokozast viszont csak a tengerparton tudjuk gyakorolni, igy jol felszerelkezve erkeztunk, var formaju homokozokeszlettel. Nagyon sokat homokoztunk, es remete-valamint tarisznyarakokat kergettunk. Dodo osszegyujtotte oket, majd nezte, ahogy szetszaladnak.
Olyan volt, mintha a Paradicsomban lennenk. Egy dolgot kiveve: a Paradicsomban (gondolom) nincs Monszun, itt viszont volt, nem is akarmilyen! Egyszer csak, estere elromlott az ido, es hatalmas erossegu szel tamadt. Behuzodtunk a kis halofulkenkbe, es azon tunodtunk, hogy vajon a parton ebredunk, vagy valahol a tenger kozepen, ugy mozgott a haz. Persze Dodot ez nem zavarta, aludt, mint a bunda. Masnap reggel megtudtuk, hogy ez a rossz ido mar egy hete tart, es addig  josoljak, amig mi maradunk. Nagyon elszontyolodtunk. Igy utolag minden jol alakult, mert csak ejszaka tisztelt meg minket a Monszun, de azert mindig meggondoltuk, ha besetaltunk a faluba, vagy egy masik partszakaszra, hogy el merjunk-e indulni. Vegul is, mint a fenykepek is igazoljak, nem volt rossz ido, csak ejszakankent nem nagyon aludtunk.

Sokat furodtunk, nagy hullamok kozott, finomakat ettunk (a thai konyha az egyik kedvenzunk), es reggelente a fuggoagyban kaveztunk. Keresztul-kasul setaltunk a szigeten, vagyishogy a dzsungelben, mivel a sziget belseje suru dzsungel. Hiaba, Tahifold az egyik kedvencunk.

Unnepek - One Malaysia

One Malaysia - azt jelenti, Malajziaban indiai malajok, kinai malajok, es a malaj-malajok (muszlim malaj) egyforman fontos reszei a tarsadalomnak, ok egyutt: Malajzia. Ezt leginkabb ugy lehet kifejezni, hogy a kulonbozo nepcsoportok unnepeit egyforman fontosnak tartjak, eppen ezert itt mindig unnep van! Mi szeptemberben jottunk, tehat innen kezdve:

• Oktober tajekan van a Deepavali.  Hindu unnep, az indiai lakossag "karacsonya". Nem annyira melyedtunk bele, hiszen akkoriban erkeztunk, de a vilagossag gyozedelmeskedik a sotetseg felett. 

• December  - Karacsony  -csak mert expatbol is sok van. Azt hittem, furcsa lesz, hogy melegben, es egy muzulman orszagban unnepeljuk a karacsonyt, de unnepi hangulat volt boven, es ilyen gazdagon meg otthon sem lattam feldiszitve a varost. Karacsonyi zene szolt minden sarkon.

• Kinai ujev, vagyis Hold Ujev.  Az idei a kecske eve. Elore figyelmeztettek, ez a leglatvanyosabb unnep, kiurul a varos, es minden megall egy hetig. Igazabol kethetes unnep, de mivel az uzletek, es az ettermek nagy resze kinaiak kezeben van, nem engedhetik meg maguknak, hogy ket hetre bezerjanak. Lampionok mindenhol, rengeteg mandarin, es piros boritekok, benne penz, es hatalmas ajandekkosarak. Es persze diszes kinai ruhak. Gong Xi Fa Cai! - vagyis BUEK!

•  Es elerkeztunk a jelenhez: Hari Raya ez a malaj megfeleloje a Ramadan unnepnek, vagyis a muszlimok 30 napos bojtnek. Tegnap volt az utolso napja. Az unnep eredete: aldozati unnep, Abraham kesz volt felaldozni fiat Istennek. (A kulonbseg, hogy a Biblia szerint Izsakot, de a muszlimok szerint Izmaelt.) A 30 napon at, napkeltetol napnyugtaig tartozkodniuk kell az evestol, ivástól, dohanyzastol, a nemi kapcsolattol. Felmentest csak a 14 even aluli gyermekek, az utazok, a terhes és szoptatos anyak, a csataban harcolok es a betegek kapnak. A hivok naponta ellatogatnak a mecsetbe ahol a Korant tanulmanyozzak, es imadkoznak, hosszabban, mint maskor.
  
  Ez az itteni muzulmanok szamara teljesen termeszetes, eppen ezert illendo az utcan, vagy egyeb nyilvanos helyen nem enni-inni.  A bojt minden muszlim számára kötelező, es itt a szemelyi igazolvanyban szerepel a vallas is. A kotelezoseget azzal nyomatekositjak, hogy a rendorseg korbejar, es penzbirsag (jo esetben) jar annak, akit evesen kapnak. Ez sokat elvesz az "belulrol fakado indittatasbol".
  
  A gyerekeim kozul ketten is bojtoltek, amig a tobbiek uzsonnaztak, ok egy kulon asztalnal szineztek. Azt gondoltam, hogy nehez lesz, de kifejezetten jo hangulatuak voltak, buszkek voltak ra, hogy mar ok is eleg nagyok ahhoz, hogy bojtoljenek, mint apa, anya. ( 10 es 12 evesek). Az egesz bojt korul hianyzik a szenvedes es a szomorusag, hiszen estenkent osszejonnek, es a szokasosnal finomabbakat, es joval tobbet esznek. Nekem ez kifejezetten pozitiv csalodas volt, az iszlam, es a igy a Ramadan korul sok negativ velemeny kering, de igy kozelrol, jobban megertettem. Nem lehet konnyu egyesz nap nem enni nem inni, ez altal az ehezokkel ereznek egyutt, de az esti lakoma osszehozza a baratokat, csaladokat. Felkeszulnek lelekben az unnepre - a "bojt megszakitasa unnep" ez a Hari Raya az, o "karacsonyuk". A bojt honap vegen ugyanis hatalmas lakomat rendeznek, harom napon at. Adakoznak a szegényeknek is, mert ezen a harom napon egy muszlim sem szukolkodhet. A ramadani adakozas kotelezo minden muszlim szamara, aki legalabb egy napi elelemmel bir, amit az aktualis kormany hataroz meg, hogy mennyi, itt peldaul 7 Ringitbol lehet egy nap jol lakni (marmint a kormany szerint, de szerintem ok nem annyibol laknak jol...).

Ami nagyon erdekes, mindharom, (a karacsonnyal egyutt negy) unnep korul ugyanazok az erzesek keringenek. "Karacsonyi hangulat" van.

- megvannak a sajat, kisse csopogos unnepi zenek
- felfokozott, varakozassal teli hangulat
- a gyerekek alig varjak, hogy eljojjon A NAP, es ajandekot kapnak
- feldiszitik a varost, a lakast, hazakat
- kitakaritanak - az unnep utan valami uj kezdodik
- uj ruhat vesznek
- meglatogatjak a videki rokonokat (az uj ruhaban)

No es persze az elmaradhatatlan tuzi jatek, amirol Dodo mindig elmondja, hogy "veszelyes, butasag es hangos". De az unnep az unnep. Muszaj, hogy mas legyen mint a szurke hetkoznap.