Elszallt a fust, felo hogy nehany het mulva el felejtjuk milyen szornyu is volt. Igy aztan jovore ujra megtehetik, hogy tobb ezer focipalyanyi oserdot es mocsarat pusztitanak el. A fusttol leginkabb Szingapur szenvedett, ok vannak Indoneziahoz a legkozelebb. Nehany honapja mi is ellatogattunk Szingapurba, es igazan kulonleges utazas volt.
Hirtelen jott a lehetoseg, es kihagyhatatlannak bizonyult. Az unokatestverem Uj-Zelandon el, es ket gyermekevel hazalatogatott Magyarorszagra. Ilyet ot-hat evenkent tesz, igy nem tul gyakran latjuk egymast. Most visszafele, Szingapurban szalltak at, igy jott az otlet, nem utazunk-e le, es toltunk egyutt egy napot. Mindannyian egyet ertettunk abban, hogy a szingapuri allatkert remek talalkahely, es hogy az egesz napot ott toltjuk, elkerulve a rohanast, kapkodast, kihasznalva a borsos aru belepot. Megbeszeltuk, hogy szombaton a szingapuri allatkertben, a jegesmedvenel talalkozunk. (a jegesmedve egyebkent a gyonyoru esoerdei allatkert igazi vesztese, szegeny jegesmedve...olyasmi lehet, mint nekunk egy sziberiaia szamuzetes).
A nemvart nyaralas komoly fejtorest okozott kicsiny csaladunknak, mert arra a honapra mar terveztunk nyaralast, igy a felretett penzunknek mar volt helye. Szingapur koztudottan irrealisan draga, minden haromszor annyiba kerul, mint Malajziaban, a szallas pedig megfizethetetlen. Igy aztan mindenfele megoldason gondolkodtam, hogy megusszuk a leheto legbaratsagosabb aron. Ugy gondoltam, hogy inkabb Johor Bahruban, a Szingapur melletti malaj varosban alszunk, masnap atbuszozunk, es a nap vegen a keso esti busszal Kuala Lumpurig utazunk. Az egyik diakom anyukaja Johor Bahruban el, igy tanacsert fordultam hozza, hogy ajanl-e hotelt a kornyeken. "Nem menjetek hotelbe, a tesverem Szingapurban el a ferjevel, es szivesen lat titeket, aludhattok naluk." Nagyon megorultunk! Bar semmit sem tudtunk a hazasparrol, csak azt hogy muszlim-malajok, mar sejtettuk, hogy nagyon kulonleges ut lesz. Raadasul veletlenul rosszul foglaltam a repulojegyet, igy egy ejszakaval tobbet maradtunk, az o javaslatukra.
Tehat: jo orszag - a buntetesek orszaga. Szingapur nagyon szigoru, kemenyen betartatja a torvenyeit, magas penzbirsag jar a szamtalan tiltotabla fingyelmen kivul hagyasaert. Nehany erdekesseg: buntetik a ragozast, a kopkodest, a metron tilos vizet inni, babakocsit mozgolepcson feltolni, kabitoszercsempeszetert halal jar, a homoszexualitas kifejezeseert borton. A szemeteles megfizethetetlen kovetkezmenyekkel jar. A sorban allast muveszi fokon uzik, a buszmegalloban kulon sor-sav van a kulonbozo szamozasu buszokhoz. Minden hihetetlenul jol szervezett, a tomegkozlekedes gyors es atlathato, a metron digitalis tabla mutatja, hogy eppen hol jar a szerelveny a terkepen. Ugy kepzelem, Szingapur Hollandia ellentete. Itt a liberalizmus nyomokban sem lelheto fel, am lass csodat, a vilagon itt a legkevesebb a bunozes, es a legkevesbe korrupt orszag. Viszont kevesbe elheto, mert minden nagyon draga, hiszen kicsi, es limitalniuk kell a bevandorlokat, az autohasznalatot stb. Szamunkra megfizethetetlen kategoria egy atlagos auto vasarlasa, es meg igy is, csak 10 evre veheted meg, utana vagy meg egyszer megveszed, vagy visszaadod. Meglepetesunkre, nem kotelezo a kendo viselete sot, a hivatolokban es kozintezmenyekben az alkalmazottaknak eloiras, hogy nem hordhatnak kendot, ami igen nagy felhaborodast kelt bizonyos korokben. Az embereket mi baratsagosnak es segitokesznek talaltuk, foleg a vendeglatoinkat.
Ismet nagy szerencsenk volt, mert vendeglatoink Szingapur igencsak szep reszen, a tenger mellett laktak, egy toronyhazban. Az ablakunkbol lathattuk a nagy tengerjaro hajokat, es a tengert.
Keso este erkeztunk meg, es mivel a kedvunkert eljott a diakom anyukaja es a Dodoval egy idos kistestvere is, ejjel egyig fent voltunk. Masnap vendeglatonk, akirol kiderul, hogy pilota, es nagy gepeket vezet Szingapur-Frankfurt tavolsagokon, ragaszkodott hozza, hogy elvihessen minket az allatkertbe (nem repulon). Ez nagy segitseg volt, mert a hazafele ut 2 oran at tartott, a tavolsag miatt.
Zs-vel nagy allatkert rajongok vagyunk. Sok allatkertben jartunk mar, egyebkent a budapesti szeintem az egyik legszebb. A szingapuri azonban meltan hires. A leggyonyorubb allatkert, ahol eddig jartam! Nincsenek ketrecek, ugy oldottak meg, hogy bar az allatok nem tudak elmenni, megsincsenek racs mogott. Uvegkerites is csak itt-ott volt, a legtobb helyen kreativ otletikkel, kerites nelkul oldottak meg a bent tartasukat. Az orangutanok az allatkert egyik legnagyobb latvanyossagai, ok a fak tetejen laknak, es azokra a fatorzsekre, ahol le tudnanak jonni, drotot tettek, igy nem jonnek le, viszont rengeteg helyuk van, hatalmas, fara epitett pihenohelyekkel. Igy orangutanok maszkaltak felettunk, mikozben az allatkert ettermeben ebedeltunk. Mindenhol szabadon futkarozo kismajmok, es egyeb erdekes teremtmenyek.
A legtobb allathoz egeszen kozel lehet menni, a zsirafot meg is lehetett etetni, amit eletem vegeig banni fogok, hogy nem tettem. Az belepojegy melle lehetett venni kisvonat jegyet, ami nagyon praktikusnak bizonyult, mert barmikor felugorhattunk egy arra jaro kisvonatra, es konnyebben haladhattunk celjaink fele. Unokatesverem kisfia volt a terkepesz, o mutatta, hogy mikor melyik allathoz igyekszunk. Dodot csak a krokodil foglalkoztatta, mas nem is igen erdekelte. Sajnos a krokodil az utiterv vege fele szerepelt, es mire odaertunk, Dodo szempillai lecsukodtak, epp a krokodil elott. Bar uveges tekintettel bucsuzott, remeltem, hogy emlekszik ra, ha felebred, de sajnos nem igy volt, igy kenytelenek voltunk Zs-val egyutt visszaszaladni vele, arkon-bokron at a krokodilhoz, hogy az o orome is meglegyen, es sikeresen zarja a napot. Azt hiszem, a szingapuri allatkertet igazan kulonlegesse a diszlet teszi. Ugyanis termeszetes oserdoben epult, az allatok is jobban otthon erzik magukat emiatt. Minden zold, dus a novenyzet.
Visszafele tomegkozlekedessel mentunk, igy egy kicsit atelhettuk a varos hangulatat. A metron erzekeny bucsut vettunk unokatestveremektol, es megallapitottuk, hogy remek otlet volt ez a randevu. Nagyon buszkek voltunk magunkra, hogy "eltomegkozlekedtunk" egeszen a szallasig. Nem vagyunk jartasak a muszlim szokasokban, ezert idonkent kellemetlen volt az, ahogy elhalmoztak minden joval, etellel itallal, a tarsasagukkal. Mar reggel garnela, sult teszta, rizs sorakozott a teritett asztalon. Ugy ereztuk, kellemetlen helyzetbe hozzuk vendeglatoinkat, valahanyszor visszautasitjuk tularado gondoskodasukat. Az allatkertbol hazafele megvacsoraztunk a metroallomason, hogy nekik ne okozzunk kellemetlenseget, de mikor hazaertunk kiderult, hogy vartak minket, es bar tudtak, hogy ettunk, nekilattak meg gyorsan osszedobni valamit. Mindezek mellett kolcsonosen nagyon megkedveltuk egymast, vicces emberek voltak, es elveztuk egymas tarsasagat. 
Masnap autoval korbevittek minket Szingapurban, megebedeltettek egy thai etteremben (tudak, hogy nemreg nyaraltunk Thaifoldon), es feltettek a Kuala Lumpuri buszra. Remelem meg talalkozunk veluk, bar muszlimokat kicsit nehezebb visszahivni, mert nem fozhetunk olyan edenyben, amiben nemreg disznohus rotyogott, de mar van otletunk, mikent viszonozhatjuk azt a sok kedvesseget, amit toluk kaptunk.
A buszon jot aludtunk mind a harman, igy hamar elrepult az 5 oras ut. Csak Dodo patkijai nezelodtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése