Nehany honapja elmentem az itteni Utazas Kiallitasra. Minden orszagnak megvan a szlogenje, Malaysianak ugyebar "Truly Asia" - igazan Azsia, Indonezia pedig a "csodalatos" jelzot valasztotta maganak: "Wonderful Indonesia". Ez volt az elso utunk deli szomszedunkhoz, valoban lelegzetelallitoan gyonyoru!
Ezuttal nem tengerparti, hanem "dzsungeles" nyaralast valasztottunk, es ha Phi-Phi sziget a "legtengerpartibb" (messze minden varostol, a tenger kozepen levo kis sziget), ugy jelenlegi uticelunk, Szumatra, a legdzsungelesebb valasztas volt. Eddigi dzsungeles tapasztalatainkat Taman Negaraban, Maljzia nemzeti parkjaban szereztuk, ami kellemesen turistas volt. Ugy gondolom, magasabb szintre leptunk: Bukit Lawang a dzsungel melyen helezkedik el, az esoerdo kellos kozepen. A 45 perces repulout utan 4-5 ora zotykolodes kovetkezett, Szumatra blesejebe, felelmetes utakon. Az utak minosegerol csak annyit, hogy a 4-5 oras ut mindossze 130km-rol szolt, es nagyon jo soforrel, aki ahol csak tudott ment, hol ebben hol abban a savban. Mr. Mahmud a reptertol egesz a hotelig vitt, illetve ameddig csak meg lehetett autoval kozeliteni. Amikor megerkeztunk maracuja juice-szal fogadtak, es felkisertek a szobankba, ami hosszu hosszu, kobol epult lepcsok tetejen helyezkedett el. Amikor a nyaralast terveztem, valojaban a hotelba szerettem bele, a neve is beszedes: Hotel Orangutan.
Az orangutanok vedett allatok, szamuk folyamatosan csokken. Borneo szigeten, es itt, Szumatran oshonosak, de mindket helyen igen intenziven pusztitjak lakohelyuket. A borneoi orangutan kicsit kevesbe elenk narancs, es tobbet jon le a foldre, a szumatrai szivesebben marad a lobok kozt, es ott levelekbol feszket, pihenohelyeket epit maganak. Ennek egyik oka, hogy itt, marmint Szumatran tobb ragadozo les ra, tobbek kozott a szumatrai tigris, akihez, oromunkre nem volt szerencsenk (erre nem is lett volna sok esely, mert a filmekkel ellentetben, a valosagban ezek az allatok kerulik az embert, igen nagy balszerencse es ugyetlenkedes kell ahhoz, hogy osszeakadjunk vadallatokkal a turistak altal kedvelt utakon, nem is hallottunk ilyenrol). Jellegzetes allata meg Szumatranak a rinocerosz es a szumatrai elefant.
Remeltuk, hogy turank soran sokfele majommal talalkozunk. Mig az utikoltseg es a szallas sokkal olcsobb mint mas, felkapott turistacelponton, ugy a turak igencsak borsos aruak. Turavezeto nelkul azonban nem lehet a dzsungelben csamborogni. Masnapra terveztuk a nagy kirandulast, megbeszeltuk a hotel embereivel, akik elmondtak, hogy mit vigyunk. Masnap kellemes meglepetes volt, hogy kulon tettek minket, es csak Zs. Dodo es magam mentunk ket turavezetovel. Egyik ment elol, a masik hatul. Jokedvu, baratsagos, huszoneves fiuk voltak a vezetok, Dodo azota is allitja, hogy Adi, az egyikuk az o legjobb baratja. Sokmindent meseltek, mutattak fahej fat, szegfuszeg fat, gumifat, kakaot meg ananaszt. Lassan mentunk, es nem morgolodtak, hogy a 3 oras turat vegul 5 ora alatt tettuk meg. Zs vegig a hatan vitte Dodot, aki egy kolcsonkert, profi tura-gyerekhordozoban csucsult. O is nagyon elvezte, hogy alig latszo osvenyeken, latyakos utakon kanyargunk, indakba es gyokerekbe kapaszkodva. Lattunk Orangutanokat, bar egy kis csalas azert van a dologban. Az orangutanok tudjak, hogy tele van turistakkal az erdo, es tudjak hogy a turavezetok itt-ott eldugnak nemi banant szamukra. Vezetoink meseltek, hogy sok-sok eve az emberek eloszeretettel osszefogdostak az orangutanokat, es otthon tartottak oket. Ekkor jott a megmento: Regina Frey, aki letrehozott egy habilitacios kozpontot, es az orangutanokat visszaszoktattak a dzsungelbe. A tevekenysegerol bovebben itt lehet olvasni.
http://www.orangutans-sos.org/visit_sumatra/bukit_lawang
Kesobb a turavezetonkon kivul is sok emberrel talalkoztunk, akik elmodtak, hogy helyi, es nagyon szeret itt lakni, mert itt nyugalom van, az emberek ismerik es segitik egymast. Nincs rohanas, de megsem kellett varakozni, nem teltek hiaba a percek. A mi hotelunk tulajdonosa egy angol ferfi, jelenleg Szingapurban el. Egyik este, nehany sor es jin-tonic mellett elmeselte, hogy 3-4 eve beleszeretett a helybe, akkor dontotte el, hogy hotelt epit. A profitot visszaforgatja a helyiek kepzesere, es uj teruletek vasarlasara, hogy megallitsa a palmaultetvenyek terjeszkedeset. Talalkoztunk hasonlo "europoid" emberrel, egy dan orengemberrel, aki szinten egy resortot vezet, es a szomszed pedig egy svajci holgy volt, egymagaban kezdte uzletet, mara mar viragzo szallodaja van.
A turara visszaterve, 2-3 ora mulva, egyszer csak megalltunk. Vezetoink szedtek nehany hatalmas levelet, leteritettek a foldre, es a hatizsakjukbol finomabbnal finomabb, friss gyumolccsel teritettek meg. Gorogdinnye, maracuja, banan, anannasz kerult elo, egy pillanat alatt felszeltek es talaltak, mint valami elokelo etteremben. Soha ilyen jol nem esett meg gyumolcs, felfrissitett, minden faradtsagunk elszallt. Dodo is boszen harapdalta a dinnyet, kanalazta a maracujat. A tavolbol ket makako figyelte a lakomankat, oket pedig a vezetoink, nehogy valami bajt okozzanak. Ok, az orangutanokkal ellentetben jobban szeretnek a foldon csamborogni, idonkent sokadmagukkal, es olyankor roppant erosnek erzik magukat. Szerencsere nem lett baj. A tizorai utan vezetoink mind egy szalig folszedtek a gyumolcshejat, szemetet, orultunk, hogy nem az "aaa, ez ugyis lebomlik" hozzaallast tapasztaltuk.
A vege volt a leghosszabb. Mar szerettunk volna kibukkanni a bozotbol, de az csak egyre surubb lett, vezetonk kessel vagta elottunk az utat, mert a hordozo miatt az atlagos turistaknal magasabbak voltunk. Kicst tartottunk a kigyoktol, de hala Istennek elkerultuk egymast. Aztan meghallottuk a Bohorok folyot, ami a hotelunk mellett is zubog, ahogy Dodo mondta: siet. Valoban nagyon gyors folyasu, tarajos hullamokkal, nehol zold, nehol kapucsino szinnel. Meglepetesunkre a folyon utaztunk vissza a hotelbe. A vadvizi evezeshez a helyiek negy, osszefont traktorbelsot hasznalnak, az aljan is fonott kotellel. Az egyik vezeto az elejere, a masik a vegebe ult, mi meg a ket kozte levo gumiba. Kaptunk mentomellenyt, volt Dodo meretu is (merthogy elotte odament valaki es mindent elokeszitett). A cuccainkat betettek oriasi, vastag nejlon zacskoba, es irany a folyo.
Dodo igazan adott eselyt a dolognak, apa oleben ult, (a combja kozt a gumi feneken) es gyanakodva nezte, hogy mi fog ebbol kisulni. Mint mondtam, nagyon sebes folyo a Bohorok, igy amint elrugaszkodtunk, nekiiramodtunk a duborgo hullamoknak. Azonnal csuronvizesek lettunk, es egy-egy hullam bizony az arcunkba csapott, ahogy robogtunk lefele. Na, ekkor mar Dodo azt javasolta, hogy szalljunk ki, de sikerult meggyozni, hogy egy kicsit talan meg ne. Mikor megerkeztunk, mindket vezetonk a vizbe vetette magat. Ekkor egy kicsit izgultam, hogy el ne engedjek a "csonakot", mert ki tudja hol allunk meg, de ugyesek voltak, a partra rancigaltak. Dodo meg egyszer-ketszer elmondta, hogy ez nem tetszett, es holnap ne jojjunk. Innentol kezdve mindig vicceltunk vele, es naponta husszor megkerdeztuk, hogy menjunk-e vadvizi evezni. Mondta, hogy mi nyugodtan, csak o nem jon.
Masnap arra ebredtem, hogy majmok szaladgalnak a hazteton es az erkelyen. Zs korabban kelt, igy a napkeltet is elcsipte.
Aznap a magunk utjat jartuk, a folyo mellett setaltunk, es gyonyoru,eldugott fahazakra es kertekre bukkantunk. Kedvencunk a Kupu-Kupu, vagyis pillango kert lett, sok szeretettel, es kreativitassal kialakitott kert, a dzungel szelen, a folyo mellett. Egyre bartabbak lettunk, az utolso nap mar a folyo felett levo drotkotelen himbalozo hintan is utaztunk! Eloszor Zs. athuzodzkodott, majd visszaterve ugy talalta, biztonsagos annyira, hogy kendoben magamra kotve, Dodoval en is atkelhetek. A nagy hordozot a folyo paton hagytuk, es Zs athuzott bennunket a kotellel. Kozben Dodo nagyokat nevetett, es mondta: ez mennyire jo! Tenyleg jo volt a folyo felett hintazni.
A tulparton nem mertunk egyedul tovabb menni, ezert ott maradtunk, es a folyoparton koveket dobaltunk a vizbe. Ekkor felbukkant egy helyi turavezeto, olyanforma, mint a mienk. Kerdeztuk, nem tudja-e merre van az a kis tavacsa, amiben lehet furodni, turistatarsaink ajanlottak a hotelben. Mondta, hogy szivesen odavezet minket. Ekkor ismet dzsumbulyos, bozotos osvenyen haladtunk 5-10 percig, majd egy tisztasra ertunk, ahol egy patak folydogalt.
Valoban ott volt egy kristalytiszta tavacska, csak nehany meter atmeroju, vizesessel a szelen. Ahhoz eppen megfeleo volt, hogy strandoljunk egyet Dodoval. Visszafele uj baratunk athuzott minket a folyo felett, hihetetlen gyorsasaggal, latszott, hogy nem eloszor csinalja. Ugy maszkalt a dzsungelben, hogy nem turabakancs, de meg cipo sem volt a laban. Mikor kerdeztem, hogy hogy van ez, mondta hogy neki nem kell cipo, ahogy Mauglinak sem kellett... A hazafele ut is 4-5 ora zotykolodessel telt, de mar az elmenyeinkkel a fejunkben gyorsabban elrepult. Olyan szep hely ez e kis falu, nem tudom elkepzelni, hogy ne lassam viszont. Pedig meg annyi uj hely van, ahova tervezunk menni... megis, bele kell hogy ferjen egy Szumatrai kitero. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése