A csodalatos Indonezia

Nehany honapja elmentem az itteni Utazas Kiallitasra. Minden orszagnak megvan a szlogenje, Malaysianak ugyebar "Truly Asia" - igazan Azsia, Indonezia pedig a "csodalatos" jelzot valasztotta maganak: "Wonderful Indonesia". Ez volt az elso utunk deli szomszedunkhoz, valoban lelegzetelallitoan gyonyoru! 

Ezuttal nem tengerparti, hanem "dzsungeles" nyaralast valasztottunk, es ha Phi-Phi sziget a "legtengerpartibb" (messze minden varostol, a tenger kozepen levo kis sziget), ugy jelenlegi uticelunk, Szumatra, a legdzsungelesebb valasztas volt. Eddigi dzsungeles tapasztalatainkat Taman Negaraban, Maljzia nemzeti parkjaban szereztuk, ami kellemesen turistas volt. Ugy gondolom, magasabb szintre leptunk: Bukit Lawang a dzsungel melyen helezkedik el, az esoerdo kellos kozepen. A 45 perces repulout utan 4-5 ora zotykolodes kovetkezett, Szumatra blesejebe, felelmetes utakon. Az utak minosegerol csak annyit, hogy a 4-5 oras ut mindossze 130km-rol szolt, es nagyon jo soforrel, aki ahol csak tudott ment, hol ebben hol abban a savban. Mr. Mahmud a reptertol egesz a hotelig vitt, illetve ameddig csak meg lehetett autoval kozeliteni. Amikor megerkeztunk maracuja juice-szal fogadtak, es felkisertek a szobankba, ami hosszu hosszu, kobol epult lepcsok tetejen helyezkedett el. Amikor a nyaralast terveztem, valojaban a hotelba szerettem bele, a neve is beszedes: Hotel Orangutan. 

Az orangutanok vedett allatok, szamuk folyamatosan csokken. Borneo szigeten, es itt, Szumatran oshonosak, de mindket helyen igen intenziven pusztitjak lakohelyuket. A borneoi orangutan kicsit kevesbe elenk narancs, es tobbet jon le a foldre, a szumatrai szivesebben marad a lobok kozt, es ott levelekbol feszket, pihenohelyeket epit maganak. Ennek egyik oka, hogy itt, marmint Szumatran tobb ragadozo les ra, tobbek kozott a szumatrai tigris, akihez, oromunkre nem volt szerencsenk (erre nem is lett volna sok esely, mert a filmekkel ellentetben, a valosagban ezek az allatok kerulik az embert, igen nagy balszerencse es ugyetlenkedes kell ahhoz, hogy osszeakadjunk vadallatokkal a turistak altal kedvelt utakon, nem is hallottunk ilyenrol). Jellegzetes allata meg Szumatranak a rinocerosz es a szumatrai elefant.

Remeltuk, hogy turank soran sokfele majommal talalkozunk. Mig az utikoltseg es a szallas sokkal olcsobb mint mas, felkapott turistacelponton, ugy a turak igencsak borsos aruak. Turavezeto nelkul azonban nem lehet a dzsungelben csamborogni. Masnapra terveztuk a nagy kirandulast, megbeszeltuk a hotel embereivel, akik elmondtak, hogy mit vigyunk. Masnap kellemes meglepetes volt, hogy kulon tettek minket, es csak Zs. Dodo es magam mentunk ket turavezetovel. Egyik ment elol, a masik hatul. Jokedvu, baratsagos, huszoneves fiuk voltak a vezetok, Dodo azota is allitja, hogy Adi, az egyikuk az o legjobb baratja. Sokmindent meseltek, mutattak fahej fat, szegfuszeg fat, gumifat, kakaot meg ananaszt. Lassan mentunk, es nem morgolodtak, hogy a 3 oras turat vegul 5 ora alatt tettuk meg. Zs  vegig a hatan vitte Dodot, aki egy kolcsonkert, profi tura-gyerekhordozoban csucsult. O is nagyon elvezte, hogy alig latszo osvenyeken, latyakos utakon kanyargunk, indakba es gyokerekbe kapaszkodva. Lattunk Orangutanokat, bar egy kis csalas azert van a dologban. Az orangutanok tudjak, hogy tele van turistakkal az erdo, es tudjak hogy a turavezetok itt-ott eldugnak nemi banant szamukra. Vezetoink meseltek, hogy sok-sok eve az emberek eloszeretettel osszefogdostak az orangutanokat, es otthon tartottak oket. Ekkor jott a megmento: Regina Frey, aki letrehozott egy habilitacios kozpontot, es az orangutanokat visszaszoktattak a dzsungelbe. A tevekenysegerol bovebben itt lehet olvasni. 

http://www.orangutans-sos.org/visit_sumatra/bukit_lawang

A helyiek megertettek, hogy a nemcsak akkor jarnak jol, ha a dzsungelbol palmaolaj ultetvenyeket csinalnak sot, akkor jarnak csak igazan rosszul (fillereket kapnak a felszedett olajbogyokert). A turizmus eppoly sok munkat, megbecsult es hosszutavu munkalehetoseget biztosit. Nagy orommel lattuk, hogy a helyiek komolyan veszik ezt, rendesek a turistakkal, nem csapjak be oket. Maximalisan segitokeszek, a latott allatokrol mindent tudnak, es szivesen meselnek. Lattunk 7 orangutant, egeszen kozelrol, makakot, es feher gibbont.

Kesobb a turavezetonkon kivul is sok emberrel talalkoztunk, akik elmodtak, hogy helyi, es nagyon szeret itt lakni, mert itt nyugalom van, az emberek ismerik es segitik egymast. Nincs rohanas, de megsem kellett varakozni, nem teltek hiaba a percek. A mi hotelunk tulajdonosa egy angol ferfi, jelenleg Szingapurban el. Egyik este, nehany sor es jin-tonic mellett elmeselte, hogy 3-4 eve beleszeretett a helybe, akkor dontotte el, hogy hotelt epit. A profitot visszaforgatja a helyiek kepzesere, es uj teruletek vasarlasara, hogy megallitsa a palmaultetvenyek terjeszkedeset. Talalkoztunk hasonlo "europoid" emberrel, egy dan orengemberrel, aki szinten egy resortot vezet, es a szomszed pedig egy svajci holgy volt, egymagaban kezdte uzletet, mara mar viragzo szallodaja van. 

A turara visszaterve, 2-3 ora mulva, egyszer csak megalltunk. Vezetoink szedtek nehany hatalmas levelet, leteritettek a foldre, es a hatizsakjukbol finomabbnal finomabb, friss gyumolccsel teritettek meg. Gorogdinnye, maracuja, banan, anannasz kerult elo, egy pillanat alatt felszeltek es talaltak, mint valami elokelo etteremben. Soha ilyen jol nem esett meg gyumolcs, felfrissitett, minden faradtsagunk elszallt. Dodo is boszen harapdalta a dinnyet, kanalazta a maracujat. A tavolbol ket makako figyelte a lakomankat, oket pedig a vezetoink, nehogy valami bajt okozzanak. Ok, az orangutanokkal ellentetben jobban szeretnek a foldon csamborogni, idonkent sokadmagukkal, es olyankor roppant erosnek erzik magukat. Szerencsere nem lett baj. A tizorai utan vezetoink mind egy szalig folszedtek a gyumolcshejat, szemetet, orultunk, hogy nem az "aaa, ez ugyis lebomlik" hozzaallast tapasztaltuk.

A vege volt a leghosszabb. Mar szerettunk volna kibukkanni a bozotbol, de az csak egyre surubb lett, vezetonk kessel vagta elottunk az utat, mert a hordozo miatt az atlagos turistaknal magasabbak voltunk. Kicst tartottunk a kigyoktol, de hala Istennek elkerultuk egymast. Aztan meghallottuk a Bohorok folyot, ami a hotelunk mellett is zubog, ahogy Dodo mondta: siet. Valoban nagyon gyors folyasu, tarajos hullamokkal, nehol zold, nehol kapucsino szinnel. Meglepetesunkre a folyon utaztunk vissza a hotelbe. A vadvizi evezeshez a helyiek negy, osszefont traktorbelsot hasznalnak, az aljan is fonott kotellel. Az egyik vezeto az elejere, a masik a vegebe ult, mi meg a ket kozte levo gumiba. Kaptunk mentomellenyt, volt Dodo meretu is (merthogy elotte odament valaki es mindent elokeszitett). A cuccainkat betettek oriasi, vastag nejlon zacskoba, es irany a folyo. 

Dodo igazan adott eselyt a dolognak, apa oleben ult, (a combja kozt a gumi feneken) es gyanakodva nezte, hogy mi fog ebbol kisulni. Mint mondtam, nagyon sebes folyo a Bohorok, igy amint elrugaszkodtunk, nekiiramodtunk a duborgo hullamoknak. Azonnal csuronvizesek lettunk, es egy-egy hullam bizony az arcunkba csapott, ahogy robogtunk lefele. Na, ekkor mar Dodo azt javasolta, hogy szalljunk ki, de sikerult meggyozni, hogy egy kicsit talan meg ne. Mikor megerkeztunk, mindket vezetonk a vizbe vetette magat. Ekkor egy kicsit izgultam, hogy el ne engedjek a "csonakot", mert ki tudja hol allunk meg, de ugyesek voltak, a partra rancigaltak. Dodo meg egyszer-ketszer elmondta, hogy ez nem tetszett, es holnap ne jojjunk. Innentol kezdve mindig vicceltunk vele, es naponta husszor megkerdeztuk, hogy menjunk-e vadvizi evezni. Mondta, hogy mi nyugodtan, csak o nem jon. 

Masnap arra ebredtem, hogy majmok szaladgalnak a hazteton es az erkelyen. Zs korabban kelt, igy a napkeltet is elcsipte. 

Aznap a  magunk utjat jartuk, a folyo mellett setaltunk, es gyonyoru,
eldugott fahazakra es kertekre bukkantunk. Kedvencunk a Kupu-Kupu, vagyis pillango kert lett, sok szeretettel, es kreativitassal kialakitott kert, a dzungel szelen, a folyo mellett. Egyre bartabbak lettunk, az utolso nap mar a folyo felett levo drotkotelen himbalozo hintan is utaztunk! Eloszor Zs. athuzodzkodott, majd visszaterve ugy talalta, biztonsagos annyira, hogy kendoben magamra kotve, Dodoval en is atkelhetek. A nagy hordozot a folyo paton hagytuk, es Zs athuzott bennunket a kotellel. Kozben Dodo nagyokat nevetett, es mondta: ez mennyire jo! Tenyleg jo volt a folyo felett hintazni. 

A tulparton nem mertunk egyedul tovabb menni, ezert ott maradtunk, es a folyoparton koveket dobaltunk a vizbe. Ekkor felbukkant egy helyi turavezeto, olyanforma, mint a mienk. Kerdeztuk, nem tudja-e merre van az a kis tavacsa, amiben lehet furodni, turistatarsaink ajanlottak a hotelben. Mondta, hogy szivesen odavezet minket. Ekkor ismet dzsumbulyos, bozotos osvenyen haladtunk 5-10 percig, majd egy tisztasra ertunk, ahol egy patak folydogalt.

Valoban ott volt egy kristalytiszta tavacska, csak nehany meter atmeroju, vizesessel a szelen. Ahhoz eppen megfeleo volt, hogy strandoljunk egyet Dodoval. Visszafele uj baratunk athuzott minket a folyo felett, hihetetlen gyorsasaggal, latszott, hogy nem eloszor csinalja. Ugy maszkalt a dzsungelben, hogy nem turabakancs, de meg cipo sem volt a laban. Mikor kerdeztem, hogy hogy van ez, mondta hogy neki nem kell cipo, ahogy Mauglinak sem kellett... A hazafele ut is 4-5 ora zotykolodessel telt, de mar az elmenyeinkkel a fejunkben gyorsabban elrepult. Olyan szep hely ez e kis falu, nem tudom elkepzelni, hogy ne lassam viszont. Pedig meg annyi uj hely van, ahova tervezunk menni... megis, bele kell hogy ferjen egy Szumatrai kitero. 

Az Oroszlanvaros

Elszallt a fust, felo hogy nehany het mulva el felejtjuk milyen szornyu is volt. Igy aztan jovore ujra megtehetik, hogy tobb ezer focipalyanyi oserdot es mocsarat pusztitanak el. A fusttol leginkabb Szingapur szenvedett, ok vannak Indoneziahoz a legkozelebb. Nehany honapja mi is ellatogattunk Szingapurba, es igazan kulonleges utazas volt.

Hirtelen jott a lehetoseg, es kihagyhatatlannak bizonyult. Az unokatestverem Uj-Zelandon el, es ket gyermekevel hazalatogatott Magyarorszagra. Ilyet ot-hat evenkent tesz, igy nem tul gyakran latjuk egymast.  Most visszafele, Szingapurban szalltak at, igy jott az otlet, nem utazunk-e le, es toltunk egyutt egy napot. Mindannyian egyet ertettunk abban, hogy a szingapuri allatkert remek talalkahely, es hogy az egesz napot ott toltjuk, elkerulve a rohanast, kapkodast, kihasznalva a borsos aru belepot. Megbeszeltuk, hogy szombaton a szingapuri allatkertben, a jegesmedvenel talalkozunk. (a jegesmedve egyebkent a gyonyoru esoerdei allatkert igazi vesztese, szegeny jegesmedve...olyasmi lehet, mint nekunk egy sziberiaia szamuzetes).

A nemvart nyaralas komoly fejtorest okozott kicsiny csaladunknak, mert arra a honapra mar terveztunk nyaralast, igy a felretett penzunknek mar volt helye. Szingapur koztudottan irrealisan draga, minden haromszor annyiba kerul, mint Malajziaban, a szallas pedig megfizethetetlen. Igy aztan mindenfele megoldason gondolkodtam, hogy megusszuk a leheto legbaratsagosabb aron. Ugy gondoltam, hogy inkabb Johor Bahruban, a Szingapur melletti malaj varosban alszunk, masnap atbuszozunk, es a nap vegen a keso esti busszal Kuala Lumpurig utazunk. Az egyik diakom anyukaja Johor Bahruban el, igy tanacsert fordultam hozza, hogy ajanl-e hotelt a kornyeken. "Nem menjetek hotelbe, a tesverem Szingapurban el a ferjevel, es szivesen lat titeket, aludhattok naluk." Nagyon megorultunk! Bar semmit sem tudtunk a hazasparrol, csak azt hogy muszlim-malajok, mar sejtettuk, hogy nagyon kulonleges ut lesz. Raadasul veletlenul rosszul foglaltam a repulojegyet, igy egy ejszakaval tobbet maradtunk, az o javaslatukra.

Mielott a szemelyes elmenyekrol irok, nehany szo Szingapurrol. Szinga-oroszlan, Pur-varos, azsia kertje. Biztos a lelkifurdalasukat enyhitve, Szingapur ude es zold, tele fakkal, es novenyekkel mindenutt. Gyonyoru. A lelkifurdalast az okozhatja, hogy jelenleg az esoerdo 5%-a az eredeti a varosallamban. A topusi mangrove mocsarakat pedig folyamatosan toltik fel, igy terjeszkedik a varos a tenger iranyaba. Az a mondas jarja: "Singapore is a fine country". Jatek a szavakkal: a fine az angolban egyszerre jelent jot es buntetest. 

Tehat: jo orszag - a buntetesek orszaga. Szingapur nagyon szigoru, kemenyen betartatja a torvenyeit, magas penzbirsag jar a szamtalan tiltotabla fingyelmen kivul hagyasaert. Nehany erdekesseg: buntetik a ragozast, a kopkodest, a metron tilos vizet inni, babakocsit mozgolepcson feltolni, kabitoszercsempeszetert halal jar, a homoszexualitas kifejezeseert borton. A szemeteles megfizethetetlen kovetkezmenyekkel jar. A sorban allast muveszi fokon uzik, a buszmegalloban kulon sor-sav van a kulonbozo szamozasu buszokhoz. Minden hihetetlenul jol szervezett, a tomegkozlekedes gyors es atlathato, a metron digitalis tabla mutatja, hogy eppen hol jar a szerelveny a terkepen. Ugy kepzelem, Szingapur Hollandia ellentete. Itt a liberalizmus nyomokban sem lelheto fel, am lass csodat, a vilagon itt a legkevesebb a bunozes, es a legkevesbe korrupt orszag. Viszont kevesbe elheto, mert minden nagyon draga, hiszen kicsi, es limitalniuk kell a bevandorlokat, az autohasznalatot stb. Szamunkra megfizethetetlen kategoria egy atlagos auto vasarlasa, es meg igy is, csak 10 evre veheted meg, utana vagy meg egyszer megveszed, vagy visszaadod. Meglepetesunkre, nem kotelezo a kendo viselete sot, a hivatolokban es kozintezmenyekben az alkalmazottaknak eloiras, hogy nem hordhatnak kendot, ami igen nagy felhaborodast kelt bizonyos korokben. Az embereket mi baratsagosnak es segitokesznek talaltuk, foleg a vendeglatoinkat.

Ismet nagy szerencsenk volt, mert vendeglatoink Szingapur igencsak szep reszen, a tenger mellett laktak, egy toronyhazban. Az ablakunkbol lathattuk a nagy tengerjaro hajokat, es a tengert. 

Keso este erkeztunk meg, es mivel a kedvunkert eljott a diakom anyukaja es a Dodoval egy idos kistestvere is, ejjel egyig fent voltunk. Masnap vendeglatonk, akirol kiderul, hogy pilota, es nagy gepeket vezet Szingapur-Frankfurt tavolsagokon, ragaszkodott hozza, hogy elvihessen minket az allatkertbe (nem repulon). Ez nagy segitseg volt, mert a hazafele ut 2 oran at tartott, a tavolsag miatt.

Zs-vel nagy allatkert rajongok vagyunk. Sok allatkertben jartunk mar, egyebkent a budapesti szeintem az egyik legszebb. A szingapuri azonban meltan hires. A leggyonyorubb allatkert, ahol eddig jartam! Nincsenek ketrecek, ugy oldottak meg, hogy bar az allatok nem tudak elmenni, megsincsenek racs mogott. Uvegkerites is csak itt-ott volt, a legtobb helyen kreativ otletikkel, kerites nelkul oldottak meg a bent tartasukat. Az orangutanok az allatkert egyik legnagyobb latvanyossagai, ok a fak tetejen laknak, es azokra a fatorzsekre, ahol le tudnanak jonni, drotot tettek, igy nem jonnek le, viszont rengeteg helyuk van, hatalmas, fara epitett pihenohelyekkel. Igy orangutanok maszkaltak felettunk, mikozben az allatkert ettermeben ebedeltunk. Mindenhol szabadon futkarozo kismajmok, es egyeb erdekes teremtmenyek.

A legtobb allathoz egeszen kozel lehet menni, a zsirafot meg is lehetett etetni, amit eletem vegeig banni fogok, hogy nem tettem. Az belepojegy melle lehetett venni kisvonat jegyet, ami nagyon praktikusnak bizonyult, mert barmikor felugorhattunk egy arra jaro kisvonatra, es konnyebben haladhattunk celjaink fele. Unokatesverem kisfia volt a terkepesz, o mutatta, hogy mikor melyik allathoz igyekszunk. Dodot csak a krokodil foglalkoztatta, mas nem is igen erdekelte. Sajnos a krokodil az utiterv vege fele szerepelt, es mire odaertunk, Dodo szempillai lecsukodtak, epp a krokodil elott. Bar uveges tekintettel bucsuzott, remeltem, hogy emlekszik ra, ha felebred, de sajnos nem igy volt, igy kenytelenek voltunk Zs-val egyutt visszaszaladni vele, arkon-bokron at a krokodilhoz, hogy az o orome is meglegyen, es sikeresen zarja a napot. Azt hiszem, a szingapuri allatkertet igazan kulonlegesse a diszlet teszi. Ugyanis termeszetes oserdoben epult, az allatok is jobban otthon erzik magukat emiatt. Minden zold, dus a novenyzet.

Visszafele tomegkozlekedessel mentunk, igy egy kicsit atelhettuk a varos hangulatat. A metron erzekeny bucsut vettunk unokatestveremektol, es megallapitottuk, hogy remek otlet volt ez a randevu. Nagyon buszkek voltunk magunkra, hogy "eltomegkozlekedtunk" egeszen a szallasig. Nem vagyunk jartasak a muszlim szokasokban, ezert idonkent kellemetlen volt az, ahogy elhalmoztak minden joval, etellel itallal, a tarsasagukkal. Mar reggel garnela, sult teszta, rizs sorakozott a teritett asztalon. Ugy ereztuk, kellemetlen helyzetbe hozzuk vendeglatoinkat, valahanyszor visszautasitjuk tularado gondoskodasukat. Az allatkertbol hazafele megvacsoraztunk a metroallomason, hogy nekik ne okozzunk kellemetlenseget, de mikor hazaertunk kiderult, hogy vartak minket, es bar tudtak, hogy ettunk, nekilattak meg gyorsan osszedobni valamit. Mindezek mellett kolcsonosen nagyon megkedveltuk egymast, vicces emberek voltak, es elveztuk egymas tarsasagat. 

Masnap autoval korbevittek minket Szingapurban, megebedeltettek egy thai etteremben (tudak, hogy nemreg nyaraltunk Thaifoldon), es feltettek a Kuala Lumpuri buszra. Remelem meg talalkozunk veluk, bar muszlimokat kicsit nehezebb visszahivni, mert nem fozhetunk olyan edenyben, amiben nemreg disznohus rotyogott, de mar van otletunk, mikent viszonozhatjuk azt a sok kedvesseget, amit toluk kaptunk.

A buszon jot aludtunk mind a harman, igy hamar elrepult az 5 oras ut. Csak Dodo patkijai nezelodtek.