Buszok

Idejovetelunk elott olvastuk, hogy Kuala Lumpurban egyre jobb a buszkozlekedes. Ket filippino kollegam is busszal jar dolgozni, idoben erkeznek, hat egyre jobban foglalkoztatott minket, hogy milyen lehet busszal jarni. Eppen ezert elhataroztuk, raszanunk egy hetfoi napot, es taxi helyett busszal megyunk be a varosba. Elozoleg mar vartunk buszra egy megalloban, de az nem jott, igy fel ora utan odebb  alltunk. Sajnos semmifele tabla nincs a megalloban, meg busz jel sem, csak lehet tudni, hogy ott all meg a busz. Emily, filippino kollagam mondta, hogy egy tavolabbi buszmegalloban nagyobb szerencsevel jarnank. Nagy vidaman elindultunk. Utkozben talalkoztunk Zs egyik edzotarsaval (estenkent az edzoterembe szoktunk menni, Zs becsuletesebben, en kevesbe). Buszken meseltuk: megyunk buszozni! Nem ertette: miert nem taxival megyunk? Mondtuk, hogy kalandvagybol, just for fun. Erre elkomolyodott es azt mondta. "No, it won't be fun." Mondtuk, nem baj, de tudnunk kell, hogy milyen a busz-helyzet. Megtalaltuk a buszmegallot, vartunk, vartunk, vartunk. Kb. fel ora mulva jott is, elvitt minket valamilyen allomasfelere, ahol fel ora varakozas utan atszalltunk egy ugyanolyan szamu, csak masik buszra. A buszvezetok kozben pihentek, leultek egy szemetdombon felallitott sator ala, es megittak a teajukat nejlonzacskobol, ahogy az itteni indiaiak szoktak. Nejlonzacsko osszekotve, amibol szivoszal log ki. Elvitelre igy kapod a lent emlitett teh tarik-t. Szoval ezt megiszogattak, aztan mentunk, jo sokat. Nagyon tetszett, egesz belelkesedtunk: lam, bebizonyitottuk az elkenyelmesedett expatoknak, hogy lehet busszal is jarni. Visszafele azonban ez az elmeletunk megdolt. Kisilabizaltuk, hogy melyik lehet a buszmegallo, es ismet vartunk, vartunk, vartunk. Rajtunk kivul meg sokan igy tettek, es senki sem volt ideges. Csak ucsorogtek az emberek, olvasgattak, es vartak. Fel orat. Haromnegyed orat. Mindenfele busz jott, csak a mienk nem, pedig tobb sofor is allitotta, hogy itt jar. Tobb mint egy orat vartunk, de nem jott. Igy ha fogtunk egy taxit, lealkudtuk az arat a ketszeresere, mint ami realis, es hazavitettuk magunkat. Azota kiderult, hogy a ket filippino kollegam 6:30-kor indul, hogy 9-re beerjen (fel ora az ut). Dori, ha meglatja Emilyt, csovalja a fejet es kerdezi: "Emily, Emily, hooool busz jar?"
 

Dodokankrol

Eddig nem nagyon emlitettem a blogban, pedig eletunk legmeghatarozobb szereploje Dodo (kovetkezetesen igy hivja magat). Biztos nehez volt szamara a sok valtozas, mert meg nem nagyon tud kerdezni, igy a rengeteg kerdesre a kis fejecskejeben maganak kellett valaszt krealnia. Azert mar egyre tobb mindent mond, neha Dodo nyelven, neha magyarul, de ha ertem jonnek delutan a munkahelyemre, hagosan mondja "hello everybody" bar leginkabb "hello-body" marad belole.
 Ha megkerdezzuk, hol vagyunk, mondja: Malajziaban, miert jottunk ide: mert itt mindig meleg van. Egyszeru, de igaz. Szamara a legfontosabb, hogy minden nap pacsalhat a hatalmas medenceben sot, akar ketszer is, mert idonkent lemegyunk este is a jacuzziba, pont furdoviz homersekletu. Kicsit nehez baratokat szerezni neki, mert itt az emberek (meglepetesunkre) zarkozottabbak, a sajat csaladjukkal vannak inkabb, ha lejonnek a medencehez. Gyakran egyedul vagyunk a jatszoteren, vagy a medenceben. Van egy-ket gyerek akikkel mar jatszott egyutt, es bar kolcsonosen jol ereztek magukat, nem sikerult megbeszelni rendszeres egyuttjatszas-idopontot. Igy aztan azon tanakodtunk, hogy Dodokank ovodas lesz. Hosszas toprenges, es ovinezegetes utan megis ugy dontottunk, hogy egyenlore play-groupba (jatszocsoportba) fog jarni, apukajaval egyutt, mert igy legalabb apukajanak is van lehetosege angolul beszelni, es kapcsolatokat epiteni. Hetente ketszer ketten mennek, es meg egyszer mindharman. Nagyon tetszik, Dodo elvezi, hogy gyerekkel jatszhat, mi pedig, hogy erdekes embereket ismerhetunk meg. Leginkabb expat-ok, vagyis kulfoldrol, munka miatt idekoltozott csaladok. Eddig megismerunk britt, ausztral, szingapuri es malaj csaladokat.
Na de vissza  Dodokankhoz. Mivel a fonokunknek most szuletett babaja (igazi, 5 hetes), Dodonak is van egy kisbabaja, akit epp veletlenul pont ugyanugy hivnak. A baba tema most nagyon foglalkoztatja, es gyakran meglatogatjuk oket.
Azonkivul kitalalta, hogy lakik nalunk ket roka, egy nagy, es egy kicsi. Aranyos rokak, a kicsi elfer a tenyereben. Ezen kivul meg kiskutyava szokott valtozni, es a pult ala koltozik. A hazafele uton az egyik uzletben van egy kiskutya, aki mindig hangosan megugat minket, igy Dodo is "merges vau". A minap nem lattuk a kiskutyat, Zs a legtermeszetesebb hangon mondta: biztos megettek.
Ha etteremben eszunk (nem kutyat), Dodo mar megszokta, hogy a csipos falat sajnos elofordul. Hacsak nem nagyon csipos, mar meg se kottyan neki, mondja: "picit csip, nem baj".
Eleg sok biztonsagi or van a kornyeken, nem tudjuk azert ilyen biztonsagos-e a kornyekunk, mert itt vannak, vagy csak munkahelyet biztositanak. Mindenesetre nagyon baratsagosak Dodoval, igy Dodo ugy kozlekedik, mint Erzsebet kiralyno, menet kozben oldalra integet, es diszkreten mondja hogy "hello".

Thé Tarik

Az egyik jele annak, hogy mar itthon erezzuk magunkat az, hogy mar itt is vannak kedvenc helyeink, dolgaink. Az egyik kedvenc italunk a thé tarik. Az indiai etteremben fedeztuk fel, es eleinte en "English tea with milk, please" neven kertem (neztek ram furan, de megertettek), aztan rajottem, hogy valoszinuleg forditva van, az angolok tuluk vehettek annak idejen a tea otletet, igy nem az indiai tea angol, hanem az angol indiai. Az ize is kicsit mas, ugyanis a jo eros teaba haromfele tejet tesznek: tejport, rendes tejet, es ami a lenyeg: suritett tejet, amitol nagyon finom edes lesz. Aztan magasrol toltogetik egyik poharbol a masikba, ettol hivjak thé tariknak: thé-tea, tarik-huzni. Nagyon finom! Zs mikor hazaerunk gyakran elkesziti hazilag, bar nem teljesen ugyanaz, azert majdnem...