Eddig nem nagyon emlitettem a blogban, pedig eletunk legmeghatarozobb szereploje Dodo (kovetkezetesen igy hivja magat). Biztos nehez volt szamara a sok valtozas, mert meg nem nagyon tud kerdezni, igy a rengeteg kerdesre a kis fejecskejeben maganak kellett valaszt krealnia. Azert mar egyre tobb mindent mond, neha Dodo nyelven, neha magyarul, de ha ertem jonnek delutan a munkahelyemre, hagosan mondja "hello everybody" bar leginkabb "hello-body" marad belole.
Ha megkerdezzuk, hol vagyunk, mondja: Malajziaban, miert jottunk ide: mert itt mindig meleg van. Egyszeru, de igaz. Szamara a legfontosabb, hogy minden nap pacsalhat a hatalmas medenceben sot, akar ketszer is, mert idonkent lemegyunk este is a jacuzziba, pont furdoviz homersekletu. Kicsit nehez baratokat szerezni neki, mert itt az emberek (meglepetesunkre) zarkozottabbak, a sajat csaladjukkal vannak inkabb, ha lejonnek a medencehez. Gyakran egyedul vagyunk a jatszoteren, vagy a medenceben. Van egy-ket gyerek akikkel mar jatszott egyutt, es bar kolcsonosen jol ereztek magukat, nem sikerult megbeszelni rendszeres egyuttjatszas-idopontot. Igy aztan azon tanakodtunk, hogy Dodokank ovodas lesz. Hosszas toprenges, es ovinezegetes utan megis ugy dontottunk, hogy egyenlore play-groupba (jatszocsoportba) fog jarni, apukajaval egyutt, mert igy legalabb apukajanak is van lehetosege angolul beszelni, es kapcsolatokat epiteni. Hetente ketszer ketten mennek, es meg egyszer mindharman. Nagyon tetszik, Dodo elvezi, hogy gyerekkel jatszhat, mi pedig, hogy erdekes embereket ismerhetunk meg. Leginkabb expat-ok, vagyis kulfoldrol, munka miatt idekoltozott csaladok. Eddig megismerunk britt, ausztral, szingapuri es malaj csaladokat.
Na de vissza Dodokankhoz. Mivel a fonokunknek most szuletett babaja (igazi, 5 hetes), Dodonak is van egy kisbabaja, akit epp veletlenul pont ugyanugy hivnak. A baba tema most nagyon foglalkoztatja, es gyakran meglatogatjuk oket.
Azonkivul kitalalta, hogy lakik nalunk ket roka, egy nagy, es egy kicsi. Aranyos rokak, a kicsi elfer a tenyereben. Ezen kivul meg kiskutyava szokott valtozni, es a pult ala koltozik. A hazafele uton az egyik uzletben van egy kiskutya, aki mindig hangosan megugat minket, igy Dodo is "merges vau". A minap nem lattuk a kiskutyat, Zs a legtermeszetesebb hangon mondta: biztos megettek.
Ha etteremben eszunk (nem kutyat), Dodo mar megszokta, hogy a csipos falat sajnos elofordul. Hacsak nem nagyon csipos, mar meg se kottyan neki, mondja: "picit csip, nem baj".
Eleg sok biztonsagi or van a kornyeken, nem tudjuk azert ilyen biztonsagos-e a kornyekunk, mert itt vannak, vagy csak munkahelyet biztositanak. Mindenesetre nagyon baratsagosak Dodoval, igy Dodo ugy kozlekedik, mint Erzsebet kiralyno, menet kozben oldalra integet, es diszkreten mondja hogy "hello".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése