Idejovetelunk elott olvastuk, hogy Kuala Lumpurban egyre jobb a buszkozlekedes. Ket filippino kollegam is busszal jar dolgozni, idoben erkeznek, hat egyre jobban foglalkoztatott minket, hogy milyen lehet busszal jarni. Eppen ezert elhataroztuk, raszanunk egy hetfoi napot, es taxi helyett busszal megyunk be a varosba. Elozoleg mar vartunk buszra egy megalloban, de az nem jott, igy fel ora utan odebb alltunk. Sajnos semmifele tabla nincs a megalloban, meg busz jel sem, csak lehet tudni, hogy ott all meg a busz. Emily, filippino kollagam mondta, hogy egy tavolabbi buszmegalloban nagyobb szerencsevel jarnank. Nagy vidaman elindultunk. Utkozben talalkoztunk Zs egyik edzotarsaval (estenkent az edzoterembe szoktunk menni, Zs becsuletesebben, en kevesbe). Buszken meseltuk: megyunk buszozni! Nem ertette: miert nem taxival megyunk? Mondtuk, hogy kalandvagybol, just for fun. Erre elkomolyodott es azt mondta. "No, it won't be fun." Mondtuk, nem baj, de tudnunk kell, hogy milyen a busz-helyzet. Megtalaltuk a buszmegallot, vartunk, vartunk, vartunk. Kb. fel ora mulva jott is, elvitt minket valamilyen allomasfelere, ahol fel ora varakozas utan atszalltunk egy ugyanolyan szamu, csak masik buszra. A buszvezetok kozben pihentek, leultek egy szemetdombon felallitott sator ala, es megittak a teajukat nejlonzacskobol, ahogy az itteni indiaiak szoktak. Nejlonzacsko osszekotve, amibol szivoszal log ki. Elvitelre igy kapod a lent emlitett teh tarik-t. Szoval ezt megiszogattak, aztan mentunk, jo sokat. Nagyon tetszett, egesz belelkesedtunk: lam, bebizonyitottuk az elkenyelmesedett expatoknak, hogy lehet busszal is jarni. Visszafele azonban ez az elmeletunk megdolt. Kisilabizaltuk, hogy melyik lehet a buszmegallo, es ismet vartunk, vartunk, vartunk. Rajtunk kivul meg sokan igy tettek, es senki sem volt ideges. Csak ucsorogtek az emberek, olvasgattak, es vartak. Fel orat. Haromnegyed orat. Mindenfele busz jott, csak a mienk nem, pedig tobb sofor is allitotta, hogy itt jar. Tobb mint egy orat vartunk, de nem jott. Igy ha fogtunk egy taxit, lealkudtuk az arat a ketszeresere, mint ami realis, es hazavitettuk magunkat. Azota kiderult, hogy a ket filippino kollegam 6:30-kor indul, hogy 9-re beerjen (fel ora az ut). Dori, ha meglatja Emilyt, csovalja a fejet es kerdezi: "Emily, Emily, hooool busz jar?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése