2014. december 29., hétfő

Karacsony

Visszatert a Mikulas, a karacsonyi unnepsegunkon (marmint a munkahelyemen), es miutan ezt a merfoldkovet is elhagytuk, mar csak a mi, csaladi karacsonyunk volt hatra. Szorgalmasan keszitgettem a piros-feher diszeket, beszereztuk az ajandekokat, hogy az angyalka ne maradjon szegyenben, ha megsem o jon. Fonokom-baratunkekkal terveztuk a szentestet, es meg ket nagyon kedves filippino kollegammal. Mi, azaz Zs vallalta, hogy foz, halaszle helyett gulyaslevest, bejgli helyett palacsintat. Elozo nap megfozott ket nagy labas, meglehetosen jol sikerult gulyas levest, 24-en pedig palacsintat sutott. En toltottem a palacsintakat, az ajandekokat csomagoltam, Dodoval voltam. Nem mondhatnam, hogy unnepi hangulatban, de feldiszitettuk a karacsonyfat, amig Dodo aludt. Mikor felebredt, a nappaliban szolt a zene, es mar varta ot a feldiszitett karacsonyfa, alatta a sok ajandek, koztuk a szive vagya: egy piros bicikli. Mivel meg pici, ezert  futobicikli, motor helyett. Az angyalka hozott meg hajas babat, jatek telefont (de sajnos azota is a mienk kell), es persze konyvet.
Egy kis szaloncukormajszolgatas es fel-ala biciklizes utan felmentunk a baratainkhoz a 25. emeletre (egy toronyban lakunk, csak 7 emelettel lejjebb). Ott is megajandekoztuk egymast, a hajasbaba kiegeszult fodraszkeszlettel. Megettuk a gulyast es a palacsintat, leoblitettuk egy kis sorrel, borral. Ez itt valoban unnepnapi, mert a "bun-ado" miatt az alkoholos italok nagyon dragak. Barataink erkelyerol, valoszinuleg Kuala Lumpur leggyonyorubb kilatasa lathato, olyan mint egy festmeny, a belvaros osszes felhokarcoloja egy vonalban, Petronas tornyok, KL torony, es az egesz toveben a kiralyi palota. Mindez nalunk is lathato, de a haloszoba ablakbol, oldalrol. Naluk a nappali szethuzott teraszajtajan at barhonnan. (Erdekes, hogy este se szunyog, se bogarak nincsenek, nem ugy, mint otton, nyaron. Tarva-nyitva lehet minden.)
Egeszen kesoig ott maradtunk, ami nagy reszt a baratink 2 honapos kisfian mulott, aki egyuttmukodese jeleul, egesz vacsora alatt aludt. A kedvenc ajandekomat a filippino kollegaim kaptak tolunk es batarainktol.  Nehany hete I-City-ben jartunk (olyasmi mint a vidampartk), es ott lattuk, hogy egy hatalmas arenat berendeztek telnek. Borsos belepojegy fejeben bemehetsz szankozni es hogolyozni. Nekunk persze eszunk agaban sem volt, de filippino kollegaimmal tobbszor beszeltuk, sajnaljak, hogy meg sosem lattak havat. Hat most lethatnak! Fonokom-baratinkkal osszefogva kaptak egy-egy snow-walk, vagyis ho-seta belepot. Zs-val mi egymasnak a pangkori nyaralast adtuk, de arrol a kovetkezo reszben.

2014. december 14., vasárnap

Bejgli es hokifli

A Mikulas jott es ment, hozott Dodonak ezt-azt. Kicsit tulzasba vittem a Mikulas beharangozasat, mert elotte valo este Dodo sirt, hogy nem akar aludni. Nem tetszett neki az otlet, hogy barki is jon ejszaka, amig o alszik, beleertve a Mikulast. Persze reggel megnyugodott, hogy a Mikulas nem sok vizet zavart, csak otthogyta az ajandekokat. Kovetkezo allomas: karacsony.

Harom nagyobb karacsonyi program all elottunk. Az elso: tegnap volt a magyar karacsony. Egy masik varosba, Cyberjayaba autoztunk. Zs mar nagyon jol vezet, pedig minden ut 6 savos, ugyhogy nem konnyu. Nagy segitsegunk a GPS, mert nem tudom, hogy kavarodnank vissza, amikor elvetunk egy-egy lejaratot. A kozossegi oldalon tartjuk a kapcsolatot, igy a szervezes is azon keresztul tortent. Nagyon aktiv, jo kis tarsasag, van aki gyerekes, van aki egyedulallo, erdekes, hogy kit mi hozott ide. A buli szervezoje is egy jelenseg. Most ismertuk meg, bar mar sok bejegyzeset olvastuk, nagyon aktiv, es meg aktivabban keszulodott erre a karacsonyi bulira. Osztrak, vezeto beosztasu ferje van, es ket es fel gyereke, vagyis a harmadik uton van. Gyonyoru, feher sator vart  minket a teraszuk elott, hofeher szoknyas szekek, karacsonyosan diszitett asztalok, meg lakas. 30-40 ember lehetett, es rengeteg finomsag, a lazactol a csirken az minden de minden. Emeletes tortak, marcipan-mikulassal a tetejen, es ami a legnagyobb sikert aratta: bejgli! Ami meglepett minket: azt mondta, hogy ok halal-ok, ami bar magyarul mashogy hangzik, errefele azt jelenti, hogy a muzulman vallast kovetve, nem esznek disznohust, nem isznak alkoholt. A disznohus egyebkent az uzletekben is kulon reszen van (hatul a sarokban, jelezve, hogy az nagyon rossz), bar a szalamik kozott Pick szalamit is talaltunk. Igy aztan alkohol csak az volt, amit mi, vagy masok vittek. Apropo alkohol, itt ugy gondoskodnak rola, hogy ne legyen vonzo alkoholt fogyasztani, hogy irrealisan draga, igy ha az ember belegondol, hogy mennyi mindent vehetne a sor vagy bor aran, meggondolja, hogy megveszi-e. Szoval mint mondtam, se malac, se bor, de nagyon jol ereztuk magunkat. Meg bucsuajandekot is kaptunk... Mivel tudtak, hogy ket unnep kozott egy szigetre keszulunk nyaralni, igy koszontek el tolunk: "boldog karacsonyt es jo nyaralast!" Ezt sem hallottam meg igy egyben...


2014. december 4., csütörtök

Unnepelunk

Otthon nagyon szeretem a Mikulast es a karacsonyt. Ideerkezesunk ota foglalkoztatott a gondolat, hogy vajon nem lesz-e kiabrandito palmafak kozott "Hull a pelyhest"- enekelni. Vagy ne enekeljunk? Palmafas mikulasos dal nincs... Maradjon ki ket evig az eletunkbol? Dori most ket es fel, harom es fel eves, az a legjobb idoszak mikulasozni, angyalkazni. Otthon nem engedtem, hogy mufenyonk legyen, mondvan, hogy kiabrandito, de itt hogy lehetne igazi? Itt az igazi fenyo lenne fura, 30 fokban... Az itteni magyar kozosseget is megkerdeztem, ok vajon hogy csinaljak, foleg a gyerekesek. A valaszokbol kiderult, hogy szabadon valasztott, mindenki maskepp. Hihetetlen kreativ megoldasok vannak! Orommel jelentem, a mi csaladunk variacioja is kialakult, es 100%-os az unnepi hagulatunk!

December 6-ra virradoan Mikulas jon, aki ugyanaz, mint Santa Claus (nem egyertelmu, mert ugyebar van Father Christmas, meg van aki az Eszaki Sarkon lakik, van aki Finnorszagban, van aki cipobe hoz, van aki harisnyaba (bar harisnyat itt nem nagyon hordunk) es van aki a fa ala pakol. Apropo, fa. Itt britt hagyomanyt kovetve a fa nem meglepetes, november vegen-december elejen feldiszitik, es az ajandekok folyamatosan kerulnek a fa ala. December 25-en lehet kibontani oket. Bar muzulman orszagban vagyunk, nagyon vegyes a lakossag, ezert mindent unnepelnek, igy most mindenhol karacsonyi zene szol, feldiszitett karacsonyfak vannak a kuala lumpuri, hiresen oriasi mega-plazakban, szoval karacsonyi hagulat van. A havat kihagyjak, nagyjabol. Mikulas-virag disz van a fakon hopehely helyett. Egyebkent az itteni IKEA-ban is lehet kapni igazi fenyot, es ha visszavisszuk, 50% visszajar az arabol. Mindezek ellenere nekunk mukaracsonyfank lett, es az angyalka fogja hozni december 24-en. Azert a britt-amerikari kultura is begyuruzott egy kicsit, mert piros-feher diszeket kesziitek. Mint mondtam, hozzank a Miki ma este jon, kipucolt cipobe hoz, nehezen fellelheto, de fellelt mikulas-csokit, meg ilyesmit. Dodo nagyon varja mar! Ha esetleg felmerul benne, hogy mit keres itt a Mikulas karacsonykor is (itt Santa Claus jon karacsonykor, nem angyalka), majd megmondjuk, hogy jott o is unnepeni.

2014. november 22., szombat

Buszok

Idejovetelunk elott olvastuk, hogy Kuala Lumpurban egyre jobb a buszkozlekedes. Ket filippino kollegam is busszal jar dolgozni, idoben erkeznek, hat egyre jobban foglalkoztatott minket, hogy milyen lehet busszal jarni. Eppen ezert elhataroztuk, raszanunk egy hetfoi napot, es taxi helyett busszal megyunk be a varosba. Elozoleg mar vartunk buszra egy megalloban, de az nem jott, igy fel ora utan odebb  alltunk. Sajnos semmifele tabla nincs a megalloban, meg busz jel sem, csak lehet tudni, hogy ott all meg a busz. Emily, filippino kollagam mondta, hogy egy tavolabbi buszmegalloban nagyobb szerencsevel jarnank. Nagy vidaman elindultunk. Utkozben talalkoztunk Zs egyik edzotarsaval (estenkent az edzoterembe szoktunk menni, Zs becsuletesebben, en kevesbe). Buszken meseltuk: megyunk buszozni! Nem ertette: miert nem taxival megyunk? Mondtuk, hogy kalandvagybol, just for fun. Erre elkomolyodott es azt mondta. "No, it won't be fun." Mondtuk, nem baj, de tudnunk kell, hogy milyen a busz-helyzet. Megtalaltuk a buszmegallot, vartunk, vartunk, vartunk. Kb. fel ora mulva jott is, elvitt minket valamilyen allomasfelere, ahol fel ora varakozas utan atszalltunk egy ugyanolyan szamu, csak masik buszra. A buszvezetok kozben pihentek, leultek egy szemetdombon felallitott sator ala, es megittak a teajukat nejlonzacskobol, ahogy az itteni indiaiak szoktak. Nejlonzacsko osszekotve, amibol szivoszal log ki. Elvitelre igy kapod a lent emlitett teh tarik-t. Szoval ezt megiszogattak, aztan mentunk, jo sokat. Nagyon tetszett, egesz belelkesedtunk: lam, bebizonyitottuk az elkenyelmesedett expatoknak, hogy lehet busszal is jarni. Visszafele azonban ez az elmeletunk megdolt. Kisilabizaltuk, hogy melyik lehet a buszmegallo, es ismet vartunk, vartunk, vartunk. Rajtunk kivul meg sokan igy tettek, es senki sem volt ideges. Csak ucsorogtek az emberek, olvasgattak, es vartak. Fel orat. Haromnegyed orat. Mindenfele busz jott, csak a mienk nem, pedig tobb sofor is allitotta, hogy itt jar. Tobb mint egy orat vartunk, de nem jott. Igy ha fogtunk egy taxit, lealkudtuk az arat a ketszeresere, mint ami realis, es hazavitettuk magunkat. Azota kiderult, hogy a ket filippino kollegam 6:30-kor indul, hogy 9-re beerjen (fel ora az ut). Dori, ha meglatja Emilyt, csovalja a fejet es kerdezi: "Emily, Emily, hooool busz jar?"
 

2014. november 19., szerda

Dodokankrol

Eddig nem nagyon emlitettem a blogban, pedig eletunk legmeghatarozobb szereploje Dodo (kovetkezetesen igy hivja magat). Biztos nehez volt szamara a sok valtozas, mert meg nem nagyon tud kerdezni, igy a rengeteg kerdesre a kis fejecskejeben maganak kellett valaszt krealnia. Azert mar egyre tobb mindent mond, neha Dodo nyelven, neha magyarul, de ha ertem jonnek delutan a munkahelyemre, hagosan mondja "hello everybody" bar leginkabb "hello-body" marad belole.
 Ha megkerdezzuk, hol vagyunk, mondja: Malajziaban, miert jottunk ide: mert itt mindig meleg van. Egyszeru, de igaz. Szamara a legfontosabb, hogy minden nap pacsalhat a hatalmas medenceben sot, akar ketszer is, mert idonkent lemegyunk este is a jacuzziba, pont furdoviz homersekletu. Kicsit nehez baratokat szerezni neki, mert itt az emberek (meglepetesunkre) zarkozottabbak, a sajat csaladjukkal vannak inkabb, ha lejonnek a medencehez. Gyakran egyedul vagyunk a jatszoteren, vagy a medenceben. Van egy-ket gyerek akikkel mar jatszott egyutt, es bar kolcsonosen jol ereztek magukat, nem sikerult megbeszelni rendszeres egyuttjatszas-idopontot. Igy aztan azon tanakodtunk, hogy Dodokank ovodas lesz. Hosszas toprenges, es ovinezegetes utan megis ugy dontottunk, hogy egyenlore play-groupba (jatszocsoportba) fog jarni, apukajaval egyutt, mert igy legalabb apukajanak is van lehetosege angolul beszelni, es kapcsolatokat epiteni. Hetente ketszer ketten mennek, es meg egyszer mindharman. Nagyon tetszik, Dodo elvezi, hogy gyerekkel jatszhat, mi pedig, hogy erdekes embereket ismerhetunk meg. Leginkabb expat-ok, vagyis kulfoldrol, munka miatt idekoltozott csaladok. Eddig megismerunk britt, ausztral, szingapuri es malaj csaladokat.
Na de vissza  Dodokankhoz. Mivel a fonokunknek most szuletett babaja (igazi, 5 hetes), Dodonak is van egy kisbabaja, akit epp veletlenul pont ugyanugy hivnak. A baba tema most nagyon foglalkoztatja, es gyakran meglatogatjuk oket.
Azonkivul kitalalta, hogy lakik nalunk ket roka, egy nagy, es egy kicsi. Aranyos rokak, a kicsi elfer a tenyereben. Ezen kivul meg kiskutyava szokott valtozni, es a pult ala koltozik. A hazafele uton az egyik uzletben van egy kiskutya, aki mindig hangosan megugat minket, igy Dodo is "merges vau". A minap nem lattuk a kiskutyat, Zs a legtermeszetesebb hangon mondta: biztos megettek.
Ha etteremben eszunk (nem kutyat), Dodo mar megszokta, hogy a csipos falat sajnos elofordul. Hacsak nem nagyon csipos, mar meg se kottyan neki, mondja: "picit csip, nem baj".
Eleg sok biztonsagi or van a kornyeken, nem tudjuk azert ilyen biztonsagos-e a kornyekunk, mert itt vannak, vagy csak munkahelyet biztositanak. Mindenesetre nagyon baratsagosak Dodoval, igy Dodo ugy kozlekedik, mint Erzsebet kiralyno, menet kozben oldalra integet, es diszkreten mondja hogy "hello".

Thé Tarik

Az egyik jele annak, hogy mar itthon erezzuk magunkat az, hogy mar itt is vannak kedvenc helyeink, dolgaink. Az egyik kedvenc italunk a thé tarik. Az indiai etteremben fedeztuk fel, es eleinte en "English tea with milk, please" neven kertem (neztek ram furan, de megertettek), aztan rajottem, hogy valoszinuleg forditva van, az angolok tuluk vehettek annak idejen a tea otletet, igy nem az indiai tea angol, hanem az angol indiai. Az ize is kicsit mas, ugyanis a jo eros teaba haromfele tejet tesznek: tejport, rendes tejet, es ami a lenyeg: suritett tejet, amitol nagyon finom edes lesz. Aztan magasrol toltogetik egyik poharbol a masikba, ettol hivjak thé tariknak: thé-tea, tarik-huzni. Nagyon finom! Zs mikor hazaerunk gyakran elkesziti hazilag, bar nem teljesen ugyanaz, azert majdnem...

2014. október 29., szerda

Thaifold

Thaifoldon toltottunk egy hosszu hetveget.
A negy napbol kettot utaztunk, de igy is megerte, mert az utat is kalandkent eltuk meg. Mentunk taxival, repulovel, busszal, hajoval. A masik ket napot fantasztikus nyugalomban toltottuk, Koh Samuin, ami Thaifold masodik legnagyobb szigete. Egesz masra szamitottunk, de nagyon-nagyon tetszett. Kicsit szakadtabb, es koszosabb minden, mint gondoltam (a szallas es az ettermek nem), a villanyvezetekek oriasi kotegekben futnak vegig az utak felett, es folyton feltunik egy kutya. A kutya-helyzet nagyon vicces, mert lehet hogy lathatatlanok, de mindenesetre a helyiek nem veszik oket eszre. Sem meg nem ilyednek toluk, sem el nem zavarjak, de meg sem simogatjak oket, pedig nem tud ugy nezni az ember, hogy ket-harom kutya ne legyen benne a latoterben. Csak ugy vannak. Nem ugatnak, nagyon szelidek, csak ugy lezengenek, mint az emberek. Biztos a meleg miatt...
Az emberek leirhatatlanul nyugodtak, es kedvesek. Latszik rajtuk, hogy elegedettek azzal a semmivel, ami nekik jutott. Illetve csak anyagilag semmi, mert igazibol ott van nekik a feher homok, a kokuszdiotol roskadozo palmafak, meg a gyonyoru tenger. Egy csalad tobbnyire egy motoron utazik, az egy eves is elfer anya es a kormany kozott. Igy jonnek-mennek vidaman, nem veszekedve, nem idegeskedve, mosolyogva.
Tahifoldrol mindig ez a leirhatatlan nyugalom es bekesseg fog eszembe jutni.

2014. október 19., vasárnap

Cseledek

Szomoru jelensegrol kell most irnom. Azonban nem hagyhatom ki, mert akarmilyen megdobbento elsore, resze az itteni kulturanak, es ugy tunik, csak a frissen erkezettek szamara meglepo. Ez pedig a cseledseg helyzete. Az ango szo rajuk a "maid", en magyarul cselednek forditanam. Majdnem minden helyi csaladnak van cseledje, akad ahol ketto van. Amikor a lakast bereltuk, kerdeztem, hogy lehetetlen keres-e a mosogatogep, mondtak: igen, mert olyan olcso itt egy cseled, hogy minek mosogatogepet venni. A cseledek tobbnnyire Indoneziabol, vagy a Fulop-szigetekrol erkeznek. Fiatal, vagy kozepkoru nok, akiknek altalaban van mar otthon csaladja, gyakran pici gyereke, akiket hatrahagyott az otthon maradt csaladjukra. Igy aztan senkit sem a sajat anyukaja nevel, hanem a nagy csaladbol valaki. A ferjeket nem is emlitik, nem lehetett valami jelentos dolog az eletukben a hazassag. Kozvetito irodak kuldik oket, kapnak alap "kikepzest", es mar kuldik is oket, nem tudjak hova, milyen csaladhoz. Valasztani termeszetesen nem lehet. A vizumot kifejezetten az adott csaladnal valo dolgozashoz kapjak, es erre hivatkozva altalanos, hogy az utleveluk a csaladnal van, nem naluk. Amit most leirok, az nem kirivo eset, nem egy-ket szerencsetlenul jart lanyra igaz, hanem a tobbseg igy el. Onnan tudom, amit tudok, hogy minden gyereket 1 segitovel veszunk fel a kis kozpontunkba, es ez a segito, szinte minden gyereknel a cseled. Nagyon szeretnek hozzank jarni, itt emberszamba veszik oket, mi kollegakent banunk veluk. Ezert egyik masik idonkent elsirja banatat a vallunkon, igy tudok a helyzetukrol.

Munkaido nincs. Szabadido szinten nincs. A legtobb lany este 10-ig, 12-ig dolgozik, hazimunkat vegez, es  aztan szinten hajnalban (4-kor) kel, hogy vegezze a dolgat. Ha a csalad bevasarol, lehivjak, hogy  hordja fel a cuccokak (az apuka is), a mozgasserult gyereket o viszi, karban a csalad utan, akkor is ha 12 eves, sulyos gyerekrol van szo. Az o hata nem szamit. Az egyik lany meselte, hogy eleinte elvettek az ekszereit, orajat, nem telefonalhatott csak egyszer egy honapban ugy, hogy helyette tarcsaztak. Ha betegek, nem szamit, sokszor orvossagot sem kapnak. Amikor jonnek a szulok a gyerekert a cselednek nem is koszonnek. Teljesen olyan, mint a regi rabszolgasag, csak ma. Kerdeztem, hogy miert nem mennek el, ha rosszak a korulmenyek? Csak odebb lehet allni, nem? Azt feleltek, hogy nem olyan egyszeru, mert az ugynokseg a csaladnak ad igazat, akarmi van, es naluk van az utleveluk, meg sok helyen a fizetest sem adjak oda, csak a ket ev vegen, egyben. Merthogy olyan nincs, hogy ok az utcan jarkalnak, es vesznek valamit maguknak, igy hat a penzre sincs szukseguk. Az egyetlen mod eljonni, ha elszalad, amint lehetosege van ra. A kettovel elottem itt dolgozo kollegammal tortent meg, hogy a cseledlany kikeredzkedett wc-re, es nem ment vissza, megszokott.

A lanyok oldalat ertem. Szegenysegben elnek otthon, es mast kivannak a gyerekeiknek. Nagyon minimalis fizetest kapnak itt, de azt hazakuldik (ha lehet), es abbol a gyerekeiket, vagy azokbol az egyiket iskolaba kuldik.
A masik oldalt nem ertem. Intelligens, tanult, kedves, baratsagos emberek, miert bannak igy embertarsaikkal? Ugyvedek, orvosok, nekik is van fonokuk, hat nem tudjak, hogy ha jol bannak veluk a munkaadoik, akkor dolgoznak csak igazan jol az emberek? Nem tanultak? Nagyon furcsak helyzet, nem tudom, hogy lehet jol reagalni. Elmentunk vacsorazni azzal a szulo parossal, akikrol tudom, hogy a cseledjuknek (szinten nalunk dolgozik a gyerekkel) agya sincs, a foldon alszik. Igaz, indiai-malajok, kasztrendszer, meg minden, de akkor is. Jon a guru (most hetvegen is naluk van, mert nagy indiai unnep van), bekesseg, egyensuly, a cseled meg egesz ejjel nem alszik, a guru-vendeg miatt, masnap meg ugyanugy takarit, a gyerekkel van stb. Annak idejen neztunk egy filmet az alapveto emberi jogokrol, es nem ertem, hogy miert nem szamonkerheto, ami itt van? Es mit lehet tenni nekunk? En egyenlore meg nem tudom mit tehetnek...

2014. október 4., szombat

Malájziai időszámítás

Már utazásunk előtt olvasunk az itteni stresszmentes életről. Kicsit nehezen hihető, de ez valóban így van. Az emberek szép nyugodtan teszik a dolgukat, és nem idegeskednek. Ami ma nem sikerült, hát majd holnap meglesz... Ennek a roppant pozitív jelenségnek van egy negatív oldala is, az időpontok, csak irányadók, de nem kell nagyon komolyan venni. Amikor beköltöztünk a lakásba, volt rajta egy-két tennivaló, így a tulaj szakembereket küldött. Zs várta az embert, nem jött. Hívtuk, mondta, itt volt, mondtuk, mi is, de látszott, kár vitázni, másnap újra jön. Nem jött. Hívtuk, mondta, itt volt, mi nem. De mi is a cím? (érdekes valahol a címet nem tudva ott lenni...) Meséltük vendéglátóinknak, hogy nem jött az ember, mire megnyugtattak, hogy ebben semmi különös nincs. Kérdeztük: jó, de mikor jön? Mondták, ne izguljunk, előbb-utóbb összefutunk vele. Végül összefutottunk, meglett, aminek meg kellett lennie, ki lett cserélve, amit ki kellett cserélni. Stresszmentesen...

2014. szeptember 29., hétfő

Az otthonunk

Végre van internetünk otthon!
Erről jut eszembe, nem sokat írtam arról, hol is lakunk.

Azt hiszem az Malájzia titka, hogy a fizetések európaiak, az élet pedig magyarországi árú. Ez leginkább a lakások jellegében látszik. Ilyen luxus körülményeket, az Európából érkezők otthon többnyire nem engedhetnének meg maguknak. Mi például egy huszonnyolc emeletes torony lakóparkban lakunk, annak a 18. emeletén. Sok ilyen lakópark van a környékünkön. Olyan mint egy 4-5 csillagos hotel, lobbival, meg udvarias őrökkel, gyorslifttel, amivel csak a saját emeletünkre juthatunk fel, kártyával. Az egyik szinten alakították ki a közös "szórakoztató részt", amit meglepetésünkre alig használnak. Ehhez tartozik egy grill terasz, amit ki lehet bérelni, három óriási egymásba folyó medence, gyerek medencék, pezsgőfürdő és masszázsmedence. Mindez pálmafákkal körülvéve, és gyönyörű, ragyogó tisztán. Mindig takarítanak... Ja, elfelejtettem a halastavakat, itt-ott felbukkanó szökőkutakat. Meg persze a kinti-benti játszóteret, Dodókánk kedvencét (vagy a medence az...?). Valószínűleg a régi gyarmatokat is emiatt szerették a kalandra vágyó Európaiak. Hát manapság ilyen a gyarmati élet.

Mindezek ellenere a luxus toronyhazak lakoi teljesen hetkoznapi emberek. Tanarok, mernokok, egyik szomszedunk a doktorijat irja, osztondijjal, igy lehet itt. Eppen ezert az emberek ertekelik a jo korulmenyeket, felvagasnak, nagyzolasnak nyoma sincs, mindenki tudja, hogy a plusz "juttatasok" a nagy tavolsag megteteleert jarnak, nem azert, mert valaki annyira "meno" lenne. Ilyet meg sehol mashol nem tapasztaltam.

Nekünk egy egy hálószobás, nappalis lakásunk van. A hálószobánk a királyi palotára néz (megválogatjuk a szomszédságot) így Őfelségét Zsval csak "király komaként" emlegetjük Süsü után szabadon. Állítólag ugyanabból a pékségből viszik neki a croissant, mint ahol mi vesszük, de Zs szerint engem ismét megvezettek. Nem lennék meglepve.

2014. szeptember 20., szombat

Színek

Igen vicces dolgot hallottam. Itt, ahol mindig süt a nap, és mindenkinek szép barna a bőre, az emberek WHITTENING, vagyis FEHÉRÍTŐ szalonokba járnak! Otthon sok-sok pénzt fizetünk/nek (kertesházasok előnyben) az emberek a barnulásért, itt a fehéredésért. Mindig másra vágyunk... Akinek egyenes a haja, göndört szeretne, akinek göndör, az meg egyeneset. Hát itt fehérítő krémek vannak, és fehérítő szalonok.

Míg sok helyen, főleg Nyugat-Európában, a magyarok nem a legszívesebben fogadott nép körébe tartoznak, itt mi európaiak vagyunk, és felnéznek ránk. Nem a ruháink márkája ami számít, hanem a kinézetünk, hogy európainak nézünk ki, és ez már elég ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak velünk. Így érezhetik magukat a nyugat európaiak, nálunk. Érekes ez a váltás. Itt nem számít hogy német, francia vagy magyar. Azt sem tudják, hol van Magyarország, számukra mindegy, a tuti belépő, hogy Európában van.

2014. szeptember 13., szombat

Az ízekről

Ettünk hínár-chipset!
És még ki tudja, mi mindent.... Vannak már törzshelyeink, a kedvenc az indiai, bár ott majdnem minden nagyon csípős, és egyáltán nem hasonlít az általunk ismert indiaira. Ma tudtam meg, hogy ennek az az oka, hogy az észak indiai ételek merőben különböznek a dél indiaiaktól. Európában az észak indiai honos, itt meg a déli. Dodo a csipos csirke ota gyanakvo az etelekkel, kulonosen azzal a hellyel kapcsotban. Gyakran mondja, "Anya, krumpli, husi!" Ez megoldható, mert van egy masik kedvenc helyünk, ami a sok kagyló, rák, meg fura moszat mellett finom sült krumplit is árul. Azért máris van itteni kedvence, a kakao helyett ( amit nem bánunk hogy eltűnt az életünkből) perzsa joghurtot iszik, papayat es mangot eszik. A kókusztejet az eredeti csomagolásban lehet kapni, kókuszdióban és nagyon finom. Van egy iráni-perzsa törzshelyünk is, ott pitaban kapjuk a húst. Nagyon kedvesek az emberek, főleg Dodóval, ha végigmegyünk az utcán, vagy 10-en hozzaszólnak. Ő megy mar szinte rutinból mondja: bye-bye.

2014. szeptember 7., vasárnap

A lakosságról

Nagyon sokféle ember lakik itt. A sokféle összetétel ellenére, nagy becsben tartják a külföldieket, főleg az európai vagy japán embereket. Az utcán biztos nem igazoltatják őket, és egész más elbánásban részesülnek, ha lakásbérlésről, vagy ilyesmiről van szó. Most tudtam meg, hogy létezik úgynevezett "second life", vagyis ha van elég tartalék pénzed a bankban, meg rendszeresen érkezik bizonyos összegű jövedelem a számládra, akkor kapsz állandó letelepedési engedélyt. Így hát sok brit, meg japán gazdag ember ide költözik, mert jobb itt a klíma és az életkörülmények. Egyébként biztos az önként választás miatt, az emberek általában nagyon kedvesek, az utcán rád mosolyognak, és nem tűnnek stresszesnek. Érdekes, hogy az alkudozás, vagy az árról való vitatkozás sem jár együtt rossz érzéssel. Idefele a taxisofőrünk több pénzt akart, vendéglátónk pedig ékes maláj-angollal (sok "man" és -lá a mondatok végén) jól visszavitatkozott. A sofőr alul maradt, de attól még nem küldött el minket melegebb éghajlatra (mondjuk ennél melegebb nincs), hanem jókedvűen köszöntünk el. Úgy látszik, így is lehet...

2014. szeptember 6., szombat

Selamat

Salamat Datang=malájul udvozlet: hát udvozlet Kuala Lumpur!

Szakadó esőben megérkeztünk Malájziába.Dodo a vártnál sokkal jobban viselte a repülőutat, az elsőt végigcsodálkozta, a hosszú gépen meg végig aludt ( már a felszálláskor is!).

Jelenleg ideiglenes szállásunkon
lakunk, ami leginkabb egy hatalmas hotelhez hasonlít. Ezen az érzésen sokat lendít a 7. szinten valo medencekomplexum, az egymasba átfolyó 3-4 medence, és masszazs medencek, jakuzzik. Dodokank nagyon elvezi, es mivel total meg vagyunk zavarodva az időt illetőleg, tegnap még este 10- kor is a medencében pacsáltunk.

Vendéglátóink első este elvittek minket vacsorázni, és meglepően finomat ettünk, pedig egyikünknek sem kedvence az ázsiai konyha. Persze mikor másap elmentünk magunk enni, egy indiai étteremben sikerült olyan fűszeres ételt rendelnünk, hogy még Zs-nak is túl csípős volt, ami gyakorlatilag ehetetlen. Szegény Dodo felkapta a csirkecombot a tányéromról, és beleharapott, vesztére, mert olyan csípős volt, hogy volt nagy sírás-rívás...

Néhány nemzeti állattal is megismerkedtünk. Vendéglátóinktól kapott Dodó egy borneoi plüss orángutánt, akit első éjszaka, ébren forgolódásaink közepette Olgának neveztünk el. Az igaziak védett állatok. A másik fontos találkozás a gekkokkal történt, akikből nagyon sok van errefelé, és igen közkedveltek, mert megeszik a bogarakat, pókokat. Amolyan nemzeti állat Malájziában. Zs felfedezett egy falat, ahol különösen sok tanyázik, így ha arra járunk mindig megcsodaljuk oket.


2014. szeptember 1., hétfő

Kalandra fel

Nemsokára kezdetét veszi nagy utazásunk, melynek célállomása a világ másik felén, az örök napsütésben van. Így, hogy itthon beköszöntött a hűvös ősz, különösen lelkesen készülődünk. Szerencsére a nagy rohanás és kapkodás eltereli a figyelmünket arról, hogy milyen sokáig nem fogjuk latni szeretteinket. Tegnap óta már ülésünk is van a repülőn, így hát holnap irány Kuala Lumpur!